Érdemes ilyen kutyáktól kölyköt várni?

Ha az a kérdés, hogy mégis milyen logika után jutnak el ide, amúgy képzett/tanult/intelligens emberek is, akko erre csak azt tudom válaszolni, hogy mert iszonyatosan tájékozatlan az emberek nagy százaléka, aki állattartásba kezd.

És akkor erre szoktuk mondani, hogy gazdijogsi, ilyen végzettség olyan végzettség/tanfolyam, ami igazából lókakit nem ér, ha az embernek más a nézőpontja. Nagyon kevés az olyan ember, akit nem tudsz agyonmosni (mert szerintem semmivel sem felelősebb az az állattartó, aki az internet állatimádó zegzugaiból szed össze szintén alaptalan hülyeségeket, vagy éppen jó dolgokat mantrázik, de nem érti a hátterét és egyes eseteker nem bír árnyaltan kezelni), de van annyira nyitott és értelmes, hogy képes az új/az addigi gondolkodásmódjától eltérő tanácsokat befogadni, megfogadni, megérteni.

Lerágott csont, de sajnos sokszor az sem elég, ha valakit meggyőzől hogy ivartalanítsa a kutyáját, lehet ő már másokat nem fog támogatni ebben, ha kikérik a véleményét, vagy a következő kutyáját mégsem viszi el a műtétre. Pedig egyszer már meggyőzted.

Ennek az önjelölt állattenyésztők országának meg nem tudom honnan ered a kulturális és társadalmi gyökere, de az emberek vagy 90%-a még mindig azt hiszi, hogy a tenyésztés az csak annyi, hogy összeteszek két állatot és akkor csinálják nekem a szaporulatot. Nem is kellene annyira túlmisztifikálni, de valahogy addig sem jut el az emberek legtöbbje, hogy legalább beteg, vagy láthatóan nem a legjobb állat genetikáját nem adom tovább. És hidd el, hogy ezzel is sokat kérsz. És az ilyet felesleges (sajnos) azzal traktálni, hogy hogyan zajlik egy tenyészállat kiválasztása, hogy hogyan érdemes párosítani, és nem csak Ken&Barbi2.0 verziót kellene 35 évesen újra eljátszani az aktuális kutyáinkkal, hogy az alom kezelése mivel jár, mit tudok leszűrni a született állatokból stb.

Még a tenyésztő-szaporitó közötti különbséget sem sikerült megértetni az országgal, és mindenki örül, mint majom a farkának az új, szigorúbb törvényeknek, csak még mindig nem sikerült tisztázni sem jogilag sem a köztudatban, hogy ki tenyésztő és ki nem. És mondjuk állatfajonként mekkora eltérések vannak ezügyben. Ezzel mondjuk egy olyan kicsi réteget is veszélyeztetünk, ami pl. Németországban igen széles.

Mert visszakanyarodva a magyar állatartási morálra és az állattartói köztudatra, egy országhatárral arrébb nagy kultúrája van a hobbi kisállat-tenyésztésnek is, ezzel együtt egyébként a kutyatartási szokások is merőben "emberségesebbek".

Kifejezetten utálom ezt a blamáljunk le kollektíven Magyarországot és helyezzük mellé "külföldöt", és beszéljünk végletekben dolgot, de az a probléma, hogy aki egy kicsit is mozog állattartói körökben, az látja, hogy milyen a gazdák 80%-a és még csak a jéghegy csúcsát látta sokszor...

Szóval, hogy a kérdező unokatestvére miért nem képes megérteni bizonyos dolgokat, az valahol az ő szocializációjából, neveléséből adódik, ami olyan életfelfogás, amit képtelenség felülírni a makacsság miatt. Így van beállítva az ember, és képtelenség észrevekkel felvenni a harcot.

Példának okáért, én a mai napig nem tudom meggyőzni a szüleimet, hogy a főtt csont nem való a kutyának, mert hogy "valamit kell hogy egyen" (igen, prémium tápot kap amúgy....), "dehát ez olyan jó szaftos, fűszeres" (igen, de mi szüksége is rá? ennél sokkal "íztelenebb" dolgok után is képes epedni, mint én egy sajtos mcroyalért), szóval szélmalomharc és mindig vita van belőle.

Ugyanígy sógorom, tanult és okos ember, nem képes megérteni, hogy nem kéne félévente váltogatni a cicáit, csak mert neki csak akkor tetszenek, amikor még kicsik. Hát 🙄🙄🙄🙄, még szerencse, hogy van egy ellenlábas felesége.