Nem állok készen egy kutyára, mit tegyek?

1.keresel neki másik gazdit

2.felnőssz a feladathoz

S. Nikolas Nick! Köszi a privát üzenetet, ez tökéletesen alátámasztja a hozzászólásomat. "Érett és intelligens" emberre vall, hogy egy- idézem" Apád faszát!" üzenettel válaszoltál a hozzászólásomra, amiben nem volt semmi sértő. Erre csak azt tudnám felelni a te alpári stílusodban, hogy az az apám fszát Az anyukád puncijába :D

Tartsál plüsst, de semmi esetre se menj élő állat közelébe! Kellemes ünnepeket!

Nos,ha törzskönyves akkor tenyésztőtől van akivel előzetesen is beszéltél arról,hogy mit akarsz és mire kell a kutya.

Felhívod,és beszélsz őszintén vele,hogy figyelj ne haragudj,de ez még most nagy falat és inkább szeretném ha vissza vennéd..

Semmi nagy ügy nincs benne,ő legalább olyan gazdát fog neki találni aki felkészültebben várja a kutyát.

Te meg vissza kapod a pénzed vagy annak egy részét (ez a szerződésben benne van),és legközelebb jobban átgondolod mit akarsz és tényleg akarod-e.

Szerintem ez 3 nap utan meg tok normalis erzes, adj idot magatoknak. Egy kutya bonyolultabb, mint a tobbi kisallat, amit hazaviszel es elvan maganak, csak etetned kell meg takaritanod. Nyilvan ez most egy tok mas elethelyzet neked. En leulnek es atgondolnam a napjaimat, megprobalnek kialakitani egy uj napi rutint amihez aztan tartod magadat. Ehhez ido kell, de kozben osszeszoktok a kutyaval is, megszereted, aztan konnyebben fog menni.

Ha megsem valtozik a helyzet es x ido utan is inkabb teher, akkor add vissza a tenyesztonek. (Par hetre gondolok, nem kell honapokat varni, hogy aztan a kutyanak is szar legyen megint, mert mar kotodik hozzad o is.)

Kedves 8-as!

Nem értek egyet a válaszoddal.

15-16! éves voltam amikor hozzám került egy kutya, ráadásul nem olyan ami pici is marad, hanem Golden retriever, aki akkor volt max 1 hónapos. /Igen, még az anyja mellett kellett volna lennie, de nem volt, kidobták/..

Mindent magam csináltam, kivéve amíg suliba voltam, de ha mentem valahova, szó szerint vittem magammal, főleg amikor már nagyobb lett. Ha költöztem, ő is jött, ha nem engedték be valahova, akkor én sem mentem be. 15 évig hű társam volt,és hiába nem töltött az anyja mellett kellő időt, a 15 év alatt egyszer sem volt beteg, soha nem kellett orvoshoz vinni, oltás kivételével. Soha nem éreztem azt hogy hátráltatott volna a terveimben, vagy tönkretette volna az életem, sőt! Ő adta meg az örömöt az eletemben. Sajnos 15 évesen elment 2 éve, de azóta sem találom a helyem..

Itt nem a kor miatt nem érett a kérdező.. vágyott rá úgymond messziről aranyos stb, de amikor ott van, akkor már nem ezt gondolja a felelősség miatt. Amíg messziről látja vagy ábrándozik, addig nem ő neveli, nem viseli gondját.