Kutya elaltatása utáni bűntudat, mikor lesz jobb?

Talán az idővel kevésbé fog gyötörni a bűntudat. De teljesen sosem múlik el.

Probald magad azzal nyugtatni, h jót tettél, nem hagytad szenvedni tovább. Szép életet adtál neki.

Könnyű megnyuvast kívánok neked!

Ilyen állapotban lévő állat már csak szenved, megváltás neki az elaltatás. Butaság bűntudatot érezni, jót tettél vele. Nem szabad máshog gondolnod.

Azt megértem, hogy hiányzik. Érdemes elrakni minden olyan tárgyat, ami rá emlékeztet, a többit az idő megoldja.

A bűntudatot azzal tudod legyőzni, hogy ha nem altattatod el, akkor csak tovább szenved. Ez volt a legemberségesebb megoldás egy ilyen helyzetben. Nem lett volna jobb, ha tovább szenved még 1-2 hónapot, aztán majd kínok között meghal beavatkozás nélkül. Ne legyen bűntudatod.

Az űr ami maradt utána, és a hiánya már más kérdés. Idővel enyhül, de elmúlni nem fog. Mindig hiányozni fog, de idővel már nem fog könnybe lábadni a szemed vagy össze szorulni a szíved ha eszedbe jut. Amikor ez eljön, akkor leszel ott, hogy már sikerült feldolgoznod az elvesztését. Ez mindenkinél eltérő hosszúságú dolog.

Kitartást, és ne aggódj, helyesen döntöttél.

Megértelek. De hidd el, jobb volt így neki. A bűntudat természetes ilyenkor. De sokkal rosszabb lett volna, ha nem teszel semmit csak nézed. Tudom, furcsának tűnhet ilyet mondani, de örülj neki, hogy meg merted tenni, hogy nem kellett kínok között meghalnia pl egy kórházban egyedül. Nekem a cicám halt meg így. Egyszer sem mondták az orvosok- régóta beteg volt- hogy el kellene gondolkodni az altatáson. Végig azt hittük, hogy rendbe jöhet. Még az utolsó napon is, amikor bevittük és bent tartották, reggel pedig azzal hívtak, hogy éjjel meghalt. Ennek 4 éve, és még a mai napig olyan lelkiismeretfurdalásom van, annyira kikészít ha rá gondolok, hogy egyedül, idegen helyen, idegenek között kellett meghalnia, hogy legalább nem voltam ott. Azt hiszem ez már életem végéig velem marad. Az idő csak annyit segített, hogy már nem jut eszembe naponta.

Dühös vagyok, hogy nem volt lehetőségem vele lenni, vagy dönteni az altatásról, hogy ne szenvedjen egyedül.

Hidd el jobb volt így. Neki. És neked is.

Idővel enyhülni fog a bűntudatod, és bármilyen furcsán hangzik most, örülni fogsz, hogy volt lehetőséged megkönnyíteni neki és ott voltál vele végig. Sokaknak nem adatik ez meg. A halál természetes de, bár mind így tudnának elmenni.

Gondolj a szép, a vicces dolgokra. Ha nagyon magad alatt vagy, próbáld elterleni a figyelmedet valamivel.

Ha beszélsz róla, olyan embereknek tedd, akik ezt megértik, akik tudják, hogy egy állat ugyanúgy csaladtag, és ugyanúgy gyászolod.

A "csak egy állat" típusú embereknek felesleges beszélned róla.

Jól tetted amit tettél, te is tudod. Segítettél neki könnyebbé tenni. Bárcsak minden állatnak megadatna ez.

Kitartás!

#5

Nekik nincs. Azok nem emberek. Lelki nyomorékok, akiket ha tehetném felakasztanám egymás után mindet. Kerülöm őket, mint egy leprást, mert nem szeretnék sem kórházba sem börtönbe kerülni ha szembe találkozom velük.

Itt be is fejezem, mert annyira határtalan a gyűlöletem irantuk, hogy megijesztek vele másokat.

Ne legyen buntudatod attol, mert segitettel az oreg es beteg baratodon. Elkerulhetetlen, hogy az eletnek egyszer csak vege van. Ennyit kell csak megertened ... amugy pedig ugy is az egesz eleteden keresztul fogsz emlekezni a kutyusodra es ez igy van rendben :)

Sajnalatos maga a tema es ertem a fajdalmad ... de ne harcolj ellene - aminek fajnia kell, az fajjon. Ez az elet rendje.

(azert bevallom megkonnyeztem a tortenetedet, elojottek gondolatban a regi-regi barataim akiket az evek alatt elveszitettem)