Pár napja a férjemmel gazdái lettünk egy 12 hetes havanese kiskutyának. Találkozott már valaki az alábbi problémával?

Idővel megszokja. Fokozatosan egyre több időre lehet magára hagyni. Én igazából ezt mindig úgy fogtam fel, hogy akár hisztizik akár nem, nekem akkor is el kell mennem intézni a dolgaimat. Ilyen az élet, nem lehetünk 0-24-ben a kutyával.

A legrosszabb, amit most tehettek, ha mindig vele maradtok, csak mert hisztizik. Pont azért lesz majd szorongós, mert nem szokik hozzá az egyedülléthez.

Azert a szeparacios szorongas nem csupan hiszti, szo szerint szenved a kutya.

Nem szabad neki engedni, nyilvan, de azert komolyan is kell venni, mert neki ez egy rohadt nagy stresszhelyzet.

Egyebkent meg fokozatosan kellene szoktatni az egyedullethez, ez most a legrosszabb, amit csinaltok, hogy orakra otthon hagyjatok, aztan neha raneztek, azt hiszi, maradtok, de aztan amikor elmentek, kezdodik minden elorol....

Szabit kellett volna kivennetek.

Amikor sír, nem mentek oda hozzá.

A pár nap még kevés, hogy felfogja, új helyen van, más az élet.

Az fontos, hogy ha sír a kutya, ne babusgassátok, ne vegyétek fel, ne simogassátok, mert ezzel csak megerősítitek benne, hogy ha sír, akkor extra figyelmet kap...

Adjatok neki játékokat, és először csak pár percre menjetek ki, és fokozatosan hosszabb időre hagyjátok magára. Ha sír, ne vegyetek róla tudomást! Ha csendben van, eljátszik, akkor legyen dicséret! Illetve sokat segít, ha egy alapos, nagy játék vagy séta, futkosás után hagyjátok ott, amikor amúgy is le van fáradva, és könnyebben elalszik.

Egyébként érdemes lehet szobakennelbe beszoktatni, ez később is hasznos, nagy segítség lesz.