Kutya elvesztését hogy lehet legkönnyebben feldolgozni?

Szerintem sehogy. Idővel jobb lesz, de... én ezt úgy jellemezném a saját tapasztalatom alapján, hogy idővel éled tovább az életed, nem gondolsz már az elhunyt kutyusodra annyit, és újra boldog vagy, tudsz nevetni, éled tovább az életed, minden okés, viszont érzed, hogy valami hiányzik az életedből. Az az üresség... szerintem mindig is ott lesz.

Pont egyik nap láttam valakinek a posztját facebookon, aki épp elvesztette a kutyusát. Nem tudom, hogy ezek a saját szavai vagy sem, viszont ezt írta a poszthoz, amit le is képernyőfotóztam, mivel tényleg annyira igaz és én is így érzek ezzel kapcsolatban. Ez volt a szöveg:

"Azt mondják az idő minden sebet begyógyít. De ezt csak az állítja, akinek még igazán nem fájt semmi. Az igazi fájdalom ott marad, emlékeztetve arra, hogy mit veszítettél és mit engedtél el. Olyan beforr majd hirtelen újra feltépődik a seb. Akár egy gondolattól, egy álomtól, egy szótól. A fájdalom bennem él örökre."

Amúgy szerintem is segít, ha van még egy kutyus. Mármint ha van egy "hátramaradt" kutyus. Mert például én még most sem tudnám elképzelni, hogy új kutyát vegyek, viszont ha már alapból két kutyád volt, és abból egy baba hátramaradt, az szerintem nagyon "hasznos". Jó, hogy azért meg lesz a napi rutin, lesz kit etetni, sétáltatni vinni... Persze van, aki az egyik kutyája halála után rögtön vesz másikat is.. én őszintén nem tudtam volna megtenni, még most se. Az nálam csak rontott volna. Viszont, ha valaki úgy érzi, hogy neki egy új kutya segítene...