Normális ez ivartalanítás után?

Két szuka kutyám van, másfél évesek, nagytestűek. Nem vérszerinti testvérek, de kölyökkoruktól együtt nőttek fel, elválaszthatatlanok. Aludni is összebújva szoktak, sokáig nem akartak külön tálból enni.

Egyikük múlthét pénteken lett ivartalanítva. Viszonylag hamar magához tért műtét után, az étvágya is jó, mászkálni viszont csak tegnap kezdett, eddig csak feküdt és nyalogatta a sebét (nem kapott se tölcsért se ruhát a műtét után, azt mondták, nem kell). A fogadott testvére szerintem érezte, hogy gyengélkedik, mivel nagyon sokáig békén hagyta, nem piszkálta. Pár nappal ezelőtt láttam, hogy a másik kutya próbálta játékra hívni, majd mikor nem járt sikerrel, odament megszimatolni, de tényleg nagyon óvatosan és viszonylag távolról, mire az ivartalanított kutya rámorgott. Ezt egy amolyan "hagyjámán"-nak könyveltem el, viszont ma megint rámorgott. Nem csinált semmit a másik kutya, csak állt mellette, nem is olyan közel, mégis rámorgott, én rászóltam. Utána simogattam az ivartalanított kutyát és láttam, hogy a másik nagyon figyel a távolból (általában párhuzamosan kell őket szeretgetni, nagyon féltékenyek tudnak lenni) ezért magamhoz hívtam. Csak kis habozással jött, nagyon óvatosan, ekkor is mordult egyet az ivartalanított kutya, igaz jóval kisebbet.

Ezelőtt sose csináltak ilyet. Igaz, volt egy-két eset, mikor összevesztek valamin vagy kicsit eldurvult a játék, de ok nélkül sose morgott egyik se a másikra. Pont azért lett ivartalanítva, hogy nyugodtabb legyen, mégis ez van. Nagyon félek, hogy egyszer odakap, egyik se kicsi kutya, őrző-védő fajták. Jogos az aggodalmam vagy ez normális? Mit tudok tenni, hogy békesség legyen? Maga az állatorvos ajánlotta még kölyökkorukban az ivartalanítást, mivel ugyanolyan neműek, folyamatosak lesznek a dominanciaharcok, ezzel viszont megszűnnek - ezt mondta. Érthető hát, hogy baromira nem erre számítottam.