Arra van valamilyen tudományosan alátámasztott adat, feltevés, hogy az anyakutya elfelejti-e a kölykeit egy idő után, miután az gazdihoz kerül? Illetve a kölyök meddig hiányolja?

Tenyésztő vagyok. Minden almomból (4) tartottam meg kiskutyát, a szukáim kb 5-6 hetes korig foglalkoztak velük, utána kifejezetten kerülték a kölykeiket (nyilván 8 hetes korig attól még itthon voltak). Akit megtartottam úgy nevelkedett a nagyok közt, mintha kívülről vettem volna 🤷‍♀️ egy kutyám van, aki szeret babákkal játszani (neki sosem voltak kölykei) a többieknek kötelesség/nyűg.

Én azt mondom ha emlékeznek is a kölykeikre, szimpla másik kutyaként tekintenek rájuk. Ellenben a kölykök, akikkel gyakran tudok találkozni rám emlékeznek 😊❤ az anyjuk meg max egy kutya, akit ismernek.

2-es vagyok:

A gazdijaim beszámolói alapján a kiskutyák sem hiányolják már az anyjukat, 8 hetesen vagy később gazdisodnak, addigra jobban függnek az emberre, mint a többi kutyára. Ezért is foglalkozom velük külön 8 hetes koruktól, ha valaki tovább marad, akkor általában barátokhoz adom nevelődni, hogy jusson neki elég figyelem. Ilyen módszerrel éa ebben a korban már nem kell nekik az anyjuk de más kutya sem, az ember a családjuk.

"Hogyne kéne nekik más kutya, kutyának kutya a családja"

Ez néhány fajtára igaz lehet, én juhászkutyákkal sportolok, nekik aztán nem kell semmilyen kutyatársaság, elvannak velük, de abszolut rám vannak függve.

Az első kutyám is, akit még úgy vettem, hogy nem volt otthon másik eb, egy percig nem hiányolt senkit, játszottunk, fejlesztettem, sétáltunk, két nap múlva póráz nélkül sétált, tudta a nevét és alapoztam a parancsokat. Játszott a többi kutyával a futin, de akkor sem történt semmi, ha pár napig nem jutott oda, csak az emberi társaság kellett neki.

Nálunk régen egyszer volt egy kutya amelyik ellett, egy kölyköt megtartottunk, a többit elajándékoztuk, addig amíg tudta mindről 100%-osan gondoskodott az anya kutya, és nem volt boldog amikor elvitték a kölyköket. A nálunk maradt egyről meg még 5-6 hónapos koráig gondoskodott, játszott, utána kezdte el leválasztani magától és úgymond "nem kivételezettnek" tekinteni. Ő egy puli kutyus volt.

Szerintem ez az adott kutyától is függ, mennyire erős benne az anyai ösztön hiszen nem minden kutya ugyanolyan.

A volt osztálytársam meg kutyatenyesztő lett, nála vegyesen vannak. Van amelyik olyan mint a miénk volt, van amelyik meg úgymond "rossz anya" és már az elejétől fogva akkor megy a kölykökhöz ha nagyon muszáj.