Szaporító kontra tenyésztő? érveket ellenérveket szeretnék olvasni egymással szemben!?

A szaporítók többen vannak, mint a tenyésztők, úgyhogy ha mind egyszerre küzdenek meg egymással, akkor valószínűleg a szaporítók győznek.

Ellenben 1v1-ben a helyzet már nehezebben eldönthető.

Ki a szaporító? Mert ezt a szót nagyon szeretitek használni, de elég rosszul határozzátok meg kire is illik rá. Eredetileg a rossz tartási körülményű megélhetésért gyártott kutyaszüleményeket gyártókat hívták így és jelenleg is ezeknek a meghatározása ez, csak az önjelölt fotelállatszakértők magasztalták ezt fel az elmúlt ~15 évben és húzták rá mindenkire akinél nincs törzskönyv, olykor akár azokra is akiknél van törzskönyv, tisztán csak szimpátia és pofa alapján eldöntve. Normális körülmények között tartott és általános vizsgálattal egészségesnek mondható, fajtajelleget jól hordozó kutyáknál nem beszélhetünk szaporításról. Az, hogy nektek nem tetszik a ti bajotok. A mostani szigorított törvény is ez alapján tesz különbséget (évi 10 kölyök ingyen).

Klasszikus szaporító nyilván nem versenyezhet tenyésztővel semmilyen értelemben. A törzskönyv nélküli tenyésztés amit manapság divat szintén szaporítósnak hívni, annak már akadnak bőven érvei. Leírni felesleges, mert úgyis csak végigböfögi mindenki, aki tisztában van vele annak meg felesleges leírni.

Lerágott csont, kérdező. Miért nem tudsz olvasgatni a témában már feltett kérdéseket?

A szaporító mellett nem szól reális érv.

Hiába lehet, hogy olcsóbb, de a jó eséllyel beteges, betegségre hajlamos, genetikailag selejtes kutyára vagyont fogsz költeni utána.

Hiába kapod meg könnyebben a kutyát (kevesebb kitétel a tartására vonatkozóan), nem is kapsz segítséget a szaporítótól, ha kiderül, hogy a kutya felnőve pl egyáltalán nem hasonlít arra a fajta kutyára, mint amit te elvileg vásárolni akartál. Ahogy ha az állatorvos vállat vonogat a betegségére, akkor sem tudod felkeresni a szaporítót, mert jó eséllyel soha többet nem áll veled szóba, nemhogy még megmondja, milyen betegséget hordozott az anyakutya vagy a fedező kan.

A szaporító nem viszi az állatait szűrésekre, nem nézi, hogy milyen állatokat érdemes és lehet pároztatni, csak a fialtatást nézi, vagy csak hagyja őket a vakvilágba szaporodni. Még az egészséges tenyészállatok közül sem lehet minden egyedet válogatás nélkül kombinálni, ugyanis a genetikai párosítások arra szolgálnak, hogy a lehető legjobb eredményt hozzák ki, és a tenyésztő tisztában van vele, hogy milyen géneket hordoznak a tenyészállatai, és azok milyen utódokat hozhatnak létre. A szaporító képbe sincs ezekkel, így egészséges szülőktől is lehetnek betegségre hajlamos kölykök.

Szóval azzal, hogy tenyésztőtől vásárolsz, az állat érdekeit is támogatod. Ha szaporítótól, akkor pedig azt pénzeled, hogy beteg állatok szülessenek, ellenőrizetlen almokból.

Én fordítva látom. A szaporítónál több a kiskutya, vagyis alacsonyabban tudja adni őket, s így elérhető olyanoknak is, akiknek nincs több százezer forintjuk, de szeretik az állatokat.

A másik, soha nem hangozatatott érv, hogy egy tenyésztő csak a hibátlan, színhelyes példányokat tartja meg, a többit elpusztítja, óvandó a bizniszét. Egy szaporítónál boldog életet él és boldog gazdára találhat egy foltos, szinhibás, nem teljesen nyertes kinézetű kiskutya is. És amikor végleg nem tudja eladni, akkor képletes áron vagy ingyen odaadja őket. Egy tenyésztő a beszorult almot általában elpusztítja, hogy a következőnél legyen haszna. Így ezeket tapsztaltam pár helyen.

Tapasztalatokat tudok mondani.

Volt tenyésztőtől kutyám. Több tenyésztőből választottam ki azt, aki családtagként, minőségi ételen (barf-saját vágásból) tartotta a kutyáit, nem volt neki csak két szukája, akik kicsattantak az egészségtől, 2 évente volt egy szukánál egy alom. Vagyis évente voltak nála csak kiskutyák. A kutyám ma is virul, oltásokon, ivartalanításon kívül egyszer volt orvosnál, amikor volt egy kisebb balesete.

Tavaly óta van egy befogadott kutyám, aki egy szaporítótól került hozzám. Soványan, alultápláltan, elhanyagoltan. Sírni tudtam volna, de leginkább ketrecbe zárni azt a valakit (nem embert) aki így tartotta szegénykéket. Az enyémnek ki tudja hanyszor voltak kölykei, akiket eladtak és nem lehet tudni, hogy mi van velük. De hogy nem lehetnek makkegészségesek úgy, hogy az anyjuk ennyire tönkrement, az biztos. Genetikailag sincs rendben,vannak neki sajnos problémái, amiket gondolom továbbörökített. De eladáskor a kiskutyák biztosan édibédik voltak. Ócsó kiskutyák.

Ég és föld a különbség a két kutya között! Én mindkettőt szeretem, a mentett ideiglenesben volt nálam, de itt ragadt. Nem válnék már meg tőle. De majdnem egy évbe telt, mire kicsit kikupáltuk.

Szóval ha még egyszer pénzt adnék kutyáért (már csak mentenék, de ha mégis) csak komoly tenyésztőtől vennék. Szaporírót soha nem támogatnék. Megjegyzem olyat sem, aki jobban bánik a kutyával és nem ketrecben tartja.

Hiába pontozzátok le attól még igaz, csak látszik, hogy tapasztalatotok nincs benne. Tenyésztőből is van aki képes elspórolni a második oltást és beleírja a szerződésbe, hogy csak 9 hetes kortól vállalja a második oltást, te meg természetesen elhozhatod tőle már 8 hetesen. És a "szapis" (nem törzskönyves) is lehet jól tartott és nem beteges. Attól, hogy valaminek nincs törzskönyve még nem automatikusan beteges, kidobott korcs mind közülük, sőt a nagyobb részük nem ilyen. Csak ugye ki kéne mozdulni és körbenézni a világban, nem csak a fotelból okoskodni. Nekem is van "szapis" kutyám nem is egy amit 10 hetesen engedtek elhozni már a harmadik oltásával, szülők is kapták évente a kombináltat, szívféreg védelmet, benne volt az oltási könyvükben.

Továbbra sem vagytok képesek különbséget tenni szapis és nem törzskönyves között, ahogyan nem akarjátok belátni azt sem, hogy a tényleges szaporítás és tenyésztés között egy többlépcsős átmenet van.

Mondjuk nem tudom minek fárasztom magam mikor ide jellemzően 1 vagy max 2 kutyás tapasztalatú, sokszor még félig gyerek emberek járnak akik a helyi menhelyen meg csoporton kívül még a büdös életben nem jártak, de nagyra vannak atapaztalatukkal...