Mit tegyek? Mi a baja a kutyával?

Egy illető a családjával nem rég költözött a környékre (legalábbis így gondolom, mert eddig nem láttam soha).

Valahányszor sétáltatom a németjuhászom, kommentál valamit.

Előre bocsájtom, hogy a kutya 3 éves elmúlt, be van tanítva, abszolút megbízható, pórázon sétáltatom, de nem húz, nem megy az embereknek, még csak nem is reagál arra ha az emberek hozzászólnak (csak ha én).

Többször volt, hogy az illető utánam kiáltott, hogy ne sétáltassam a járdán, vagy hogy fogjam még rövidebbre a pórázt (a póráz 1,5 méter hosszú, de általában olyan 80 centire engedem, ha vannak a járdán, mert tudom hogy van aki fél a kutyáktól). Mindezt azután kiáltja a kapuból, hogy én már 10 méterrel elhaladtam a háza előtt.

Volt hogy azért kiáltott utánam, hogy ügyeljek mert a kutya megtámadja az embereket, vagy hogy reméli felszedem majd ha odapiszkít. Mindig is idegesített, de eddig soha nem válaszoltam neki, még csak felé se néztem, csak levegőnek néztem a pasast.

Ma azonban amikor kijött a házból és átment a túloldalra a gyerekeivel a kocsijukhoz, ő visszajött az út másik felére, ahol én voltam és ismét belém kötött. Hogy én nem látom hogy gyerekek is vannak az utcán és én egy ekkora kutyát merek sétáltatni? Mondtam, hogy minden jogom meg van hozzá. Erre elkezdte, hogy legalább tegyek rá egy szájkosarat. (Erdélyi vagyok, az itteni törvények szerint, de úgy tudom máshol is, a németjuhászoknak nem kötelező a szájkosár, nem számítanak harci kutyának.)

Mondtam neki, hogy a kutyának nem kell szájkosár, legyen szíves ne kötekedjen. Eközben a kutyám szép nyugisan lefeküdt a lábam mellé és pihent. És ekkor az egyik gyereke átszakadt az úton az apjához, az apja maga mellé rántotta és elkezdte, hogyha a gyerek egy méterrel tovább szaladt volna, a kutya meg tudta volna harapni. (A kutya ugyanúgy feküdt rezzenéstelenül, nem érdekelte a hirtelen mozdulat se, se a rohangáló gyerek.) Elkezdett fenyegetőzni, hogy hívja a rendőrséget, de amikor mondtam, hogy oké, átmentek a kocsihoz, beültek és elmentek. A kocsiból bemutatott nekem és valószínűleg káromkodott, mert idegesen hadart benn.

S most este amikor sétáltattam megint a kutyát a túloldalon, az erkélyről átordított az út másik oldalára nekem, hogy “Nem sokáig fogtok már itt garázdálkodni!”

Mit tegyek? Nem normális, mintha elmebeteg lenne. Már én szégyellem a járó-kelők előtt, s vitatkozni se akarok vele, de ez már szinte terror amit művel.