Nagyon szeretnék kutyát. LAkásba, szóval kisebb testűt, mást meg se engednének. Eddig akárhányszor felhoztam a kutyatémát, rögtön rávágták a NEM-et! Most meg sem szólalt anya. Szereintetek van így esélyem? Mivel győzhetném meg őket?

Szia. Hány éves vagy?

Világ életemben szerettem volna kiskutyát, nekem is mindig azt mondták, hogy nem. Most már tudom, hogy miért. Már majdnem 20 voltam, amikor anyukám beállított azzal a kutyussal, amelyikre mindig vágytam. Igazuk volt. Egy bizonyos életkorig (szerintem!) az ember nem alkalmas rá, hogy ilyen szinten lekötelezze az életét, mert ez bizony komoly felelősség és kötelesség. Lehet, hogy a te szüleid is így gondolják és ezért nem rajonganak az ötletedért.

Szia!

Én is állandóan rágtam anyáék fülét, hogy nekem kell kutya. Nem engedték.

Aztán amikor 18 éves voltam, a nagybátyámék bepároztatták a kutyájukat, de nem árulták el, hogy kiskutyát kérnek vissza. Karácsonyra lehetett elhozni a kutyust, így még jól is jött ki. Meglett az ajándékom.

Miután megkaptam a kutyust, megkérdeztem anyukámékat, hogy miért engedték meg ha eddig ellene voltak. A válasz az volt, hogy féltek tőle, hogy majd rájuk marad, mert sportoltam, haveroztam, szóval tinikorban voltam. De aztán hamar rájöttek, hogy már benőtt a fejem a lágya.

Lehet a te szüleid is ezért ellenzik. Úh mutasd meg nekik, hogy te fel tudod vállalni és ha kell akkor még hajnalban is felkelsz, hogy levidd a kutyát.

Nálunk is így volt, aztán 22 éves voltam, amikor bejelentettem, hogy "képzeljétek, kutyánk lesz" (ennek lassan 4 éve)

Ha jól emlékszem nem volt belőle különösebb galiba.

Yorskhire terrierem van, 70 ezerért vettem. De! Az oltások, a táp, a spot-on cseppek, egy ivartalanítás, toklász a fülben, fél évente bűzmirigy kezelés, 2 havonta kozmetikus... vannak várt, és nem várt kiadások, és ez nem kevés!

Én az elmúlt 4 év alatt körülbelül 350 ezret költöttem a kutyára, ami így kimondva is rohadt sok pénz.

Valószínűleg nem ezzel fogod meggyőzni a szüleidet, ezt csak azért mondom, hogy ezt TE tartsd szem előtt.

Ha én nem dolgoznék, akkor nem tudnám a kutyámat eltartani, és a szüleimtől nem várhatom el, hogy ennyit áldozzanak rá.

Szia!

Ismerős a szitu, s remélem nem rettentelek el, de megosztom veled: 7 (!!) évig kellett "könyörögnöm", hogy belemenjen Anyukám a kutya dologba :)

Ugyanis, 10 évesen már azt kértem szülinapomra, de még kicsinek tartott, és félt hogy nem gondozom, nincs még felelősségérzetem (ami így is van, hisz a cicánkat azóta is anyukám eteti, stb.. - mert csak 1-2 hónapig volt érdekes:)))

Namost, 1 éve, 17. születésnapomra megkaptam a mindden évben várva várt ajándékomat. ráadásul titokban történt, meglepi volt :) gondolhatod, mekkora élmény volt..

eleinte nagyon izgi, és szivesen mész vele, de ha belegondolsz, napi 3 séta igencsak sok időt vesz el (iskola mellett).

de igenis, felfogtam, hogy én ezt akartam, le kell vinnem reggel negyed 7-kor is.

szóval, próbáld meggyőzni anyudékat, hogy te már felnőttél ehhez a dologhoz, de csak ha ezt komolyan is gondolod. nem túl kellemes dolog télen, minusz fokokban, sötétben felkelni, hogy fuss egy kört :)

kajáról gondoskodnod kell, amit nyilván még anyudék finanszíroznak, de a beszerzést te intézed.

szoval nem kis dolog egy kutya, és óriási felelősség.

tudom ajánlani a havanese kutyust, imádnivaló :)

de ha nem jön össze, ne felejtsd: egyszer úgyis mindennek eljön az ideje.. :))

elhiheted, nekem 7 év kellett..