Miért hiszik azt az emberek, hogy ez a fajta vad? és miért szólnak meg állandóan?

Aki ezt a fajtát tartja annak meg kell szoknia az emberek butaságát és hozzá nem értését a fajtákhoz :S.

A csapból is az folyik hogy huude veszélyesek ezek a kutyák meneküljenek előlük...egyszer madj csak rájön a többi ember,hogy minden kutya olyan amilyennek nevelik és bármilyen ajtájú is..

Hát én szarnék rájuk.:) Nekem amúgy nagyon tetszik ez a fajta, ha egyedül lenne az utcán nagyon félnék tőle, de ha a gazdájával lenne, akkor nem:)

(Ha egyedül van kint az utcán még a palotapincsitől is félek..:D )

Velem is ugyan ez van.Nekem is nagyon emberszerető, barátságos amstaffom van, de mégis nagy ívben kikerülnek,a gyerekes anyukákról nem is beszélve.Be is szólogatnak, hogy majd idősebb korában ellenem fog fordulni stb., pedig soha semmilyen körülmény között nem bántana ebben 100%ig biztos vagyok.Remélem megváltozik lassan az emberek gondolkodása, de így ha a közelébe se mernek jönni nem hiszem.Pedig akárki odajönne hozzá max sok puszit kapna.

21/L

Az ember legjobb barátja a kutya,azt szokták mondani.

Viszont tény,hogy az emberek a kinézetük miatt félnek az izmos,nagytestű,vágott fülű,stb. kutyától.

Meg sokaknak van kellemetlen tapasztalata,főleg a gyerekkori kutyaharapások nagyon berögződnek.

Meg akármilyen szelíd is egy kutya,akkor is csak egy állat és ezért kiszámíthatatlan.

Az anyukák pedig általában mindentől féltik a gyereküket,nem csak a kutyától.

Ezeken a dolgokon nem lehet változtatni,nem tudsz odamenni minden emberhez,és megmagyarázni,hogy a te kutyád nem hamis.

De ne törődj az ilyenekkel szerintem.

Hát igen, sajnos, aki amstaffot, pitt-et tart, ehhez hozzá kell szoknia.

Sőt, ez az (buta, tudatlan...stb) anyukákba bele van kódolva, hogy ha jön egy kutya (kb teljesen mindegy, hogy milyen kutya), akkor gyereket fölkapni, átrohanni a másik oldalra...stb, mert ugye az anya"tigrisek" szerint a kutya piszkos, betegségeket terjeszt, férges, harap, veszett, minden, ami életveszélyes lehet egy gyerekre nézve. :)

Az én anyám is ilyen volt, amikor gyerek voltam. Nálunk úgy működött, hogy ha anyu nem volt velem (tehát apu vitt valahova, vagy más rokon, nagymama...), kiéltem minden kutyaszeretetem és minden kutyához odaszaladtam. És élek-virulok. :)

Amúgy velem pont az történt a minap, hogy jött egy fiatal nő, kb 25-27 év körüli lehetett, sétáltatta a gyönyörű sötétszürkés amstaff-át, és már messziről kiszúrtam őket, alig vártam, hogy odaérjenek hozzám, minél közelebb jöttek, annál jobban mosolyogtam, és mikor odaértek hozzám, épp meg akartam kérdezni, hogy meg lehet e simogatni, amikor a nő a pórázzal úgy arrébb rántotta tőlem a kutyát, hogy csodálom, hogy nem fulladt meg szerencsétlen kutya. :S Vannak olyan mániákus kutyatartók, akik mindent megtesznek, hogy a kutyájuk csak őket szeressék, idegeneket egyáltalán ne, és senkitől se fogadjanak el ételt a kutyák...stb. Kár, hogy így kisajátítják a kutyáikat ezek az emberek. Persze joguk van hozzá, csak én úgy gondolom, hogy a kutyás gazdik (közösségek) "tartsanak össze", legyenek jóban egymással, álljanak ki egymásért, cseréljenek tapasztalatokat...stb. (ezt várhatom...)