Némely gazdák miért beszélnek úgy a kutyájukkal, mintha emberek lennének?

Nekem volt egy macskám. Pici korától én neveltem, tök aranyos volt, szeretett, minden, de soha nem hízelgett. Egyszer ültünk az ágy szélén a barátnőmmel, és mondtam neki hogy szeretem ezt a macskát , de olyan jó lenne ha néha hízelegne. Na onnantól elkezdett hízelegni a macska.

Ez így megtörtént, esküszöm. Egyébként is sokszor volt olyan érzésem hogy sokmindent megért a beszélgetéseinkből.

"Nyilván nem fogja megérteni a kutya"

Már miért ne értené? Enyémből kiindulva: "kérsz egy pofont?" - ugrik fel és boldogan csapkodja a pofiját az ember kezéhez.

"Mit csináltál?" - Tudja, hogy nem szabadott volna, bújik, boci szemekkel bocsánatot kér.

"Hol van a labda?" - Megy és megkeresi.

"Másik irány!" - Labdát visszafelé görgeti.

"Kaptál enni/reggelit/vacsit?" Ha nem kapott (többen élünk együtt, változó, ki eteti), megnyalja a száját, hogy kér, még nem kapott.

"Menj arrébb." - Arrébb megy.

"... játszik veled." - Megy az adott személyhez és hívja játszani.

"Enyémből kiindulva: "kérsz egy pofont?""

Bp-en a József-körút-Baross utca kereszteződésnél volt egy állatkereskedés, ahol ketrecben tartottak egy medvét. A gondozója bement hozzá, és játékosan "verekedtek". A medve kezdett durvulni, a gazdája többször figyelmeztette, hogy "Finoman Bence, mert pofon lesz". Nem használt, így a medve kapott egy nagy taslit, mire szabályosan megsértődve leült a sarokba és szomorúan nézte a gondozót. Az pár perc múlva engedékenyen szólt neki: "Na, gyere!" A medve felugrott és szószerint a nyakába borult.