Szerintetek a szeparációs szorongás, valamint az egyedüllét kezelése inkább fajta vagy nevelés kérdése?

Question

Már régebb óta érdekel ez a téma és annyi különféle véleményt olvasok. Pl.valaki azt mondja,hogy a bichonok vagy egyéb társasági kutyák nem szeretnek egyedül lenni, de sokan dolgoznak mellettük. Más szerint a vadász- és vagy munkakutyák hajlamosabbak a szeparációs szorongásra. Van,aki szerint mindegy a fajta, pl. napi 6 órát minden kutya ki kell bírjon egyedül.
Érdekelnének a ti tapasztalataitok. :)

Válaszadó #2 · Accepted Answer

Nem tudom mitol fugg, de az tuti, hogy van olyan kutya amelyik hajlamosabb ra, van olyan, amelyik nem.
4 kutya volt eddig a kornyezetemben eletem soran, 4-bol 1, a mostani olyan szepas, hogy mar sirni tudnek tole. A tobbi kulonosebben soha szoktatva nem volt, 1 szo nelkul kibirtak 8 orat egyedul.
De a mostani…
5 eve van velem, jartunk trenerhez, suliba, volt szoktatas, fokozatossag, minden, de az istennek nem szokott le rola, en meg mar feladtam.
Annyit elertunk, hogy nem 4 orat ordit, csak 30 percet, ha elmegyek itthonrol. Utana lefekszik es alszik, az oke.De addig uvoltve ugat, sir, nyuszit. Oriasi mazli hogy kertesben elunk es a szomszedok messzebb vannak, kulonben engem mar agyonvertek volna szerintem a kutya miatt.Az osszes eddigi kutyam kinti-benti volt amugy, de ha suliba mentem vagy dolgozni, mindig a hazban voltak. Szoval akkor voltak csak kint, ha itthon voltunk, semmilyen kulonbseg nem volt a nevelesukben soha, aztan megis igy jartam.
Illetve de, az a kulonbseg, hogy a mostani kutyamba mar rengeteg penzt oltem, a tobbi harom osszesen nem kerult ennyibe, mint amit a trenernel otthagytam😂

Válaszadó #1 · Answer

Szerintem genetika és nevelés, de neveléssel az esetek többségében orvosolható ez a gond és ha valaki valamiért pont az ellenkezőjét akarná elérni (vagy tudat alatt pont olyan dolgokat csinál a jószándéktól vezérelve), talán még egy atomstabil kutyából is ki lehet hozni ezt a viselkedést.

Válaszadó #3 · Answer

Kutyafüggő. Mint ahogy az emberek is különbözőek, úgy a kutyák is. Vannak érzékenyebb lelkűek, ők szorongásra hajlamosabbak. És vannak önállóbbak. Fajtájon belül is hatalmasak az eltérések. A nevelés nagyon fontos, a kezdetektől fokozatos szoktatás kell az egyedülléthez. A dolog ott szokott félre menni, hogy változás van a kutya életében. Frissen befogadott kutyával mondjuk kivesznek 2 hét szabit, a kutya mindig emberrel van, aztán hirtelen visszamegy a gazdi dolgozni és szorongani kezd a kutya. Vagy költözés van, gazdi dolgozik, a kutya meg nem szokott még a helyhez, stresszel, szorong, ha egyedül marad az új, ismeretlen otthonban. Vagy a gazdi otthonról dolgozik, folyamatosan a kutyával van és a kutya ezt szokja meg, nem önállósodik, hanem befeszül, szorong, ha a gazdi kilép az ajtón. Tudatosan úgy kell felépíteni a nevelést bármilyen fajta is legyen a kutya, hogy a kezdetektől szokja meg, hogy egyedül is kell lennie. Az esetek többségében a gazdi rontja el, ugyanis ez egy felvett félelem, egyik kutya sem születik szepásnak, maximum vannak hajlamosabb kutyusok rá. De a kulcs mindig a kiegyensúlyozottságra való nevelés, egyedülléthez való szoktatás.

Válaszadó #4 · Answer

4 kutyám volt eddig, jelenleg 3 van, soha egyik sem szeparált. 3 felnőtten került hozzám menhelyről, egy pedig kölyökként 3 hónaposan. Tény hogy teljesen egyedül sosem voltak, mert mindig legalább párban voltak.

Biztosan valamelyik kutya alapvetően hajlamosabb rá

Válaszadó #5 · Answer

"nem szeretnek egyedül lenni, de sokan dolgoznak mellettük"
Attól, hogy sokan dolgoznak mellettük, még lehet igaz, hogy nem szeretnek egyedül lenni.

Szerintetek a szeparációs szorongás, valamint az egyedüllét kezelése inkább fajta vagy nevelés kérdése?

Kapcsolódó kérdések: