A kutyázás, kutyatartás mire tanít?

FELELŐSSÉG

Emellett persze sok olyan élménnyel gazdagodsz, amit csak akkor tudsz értékelni, ha azt az örök barátoddal, a kutyáddal éled át. Akinek nincs kutyája, az nem értheti miről van szó.

Én úgy tapasztalom olyan, mint egy kisgyerekkel.

Hatalmas felelősség.

Hideg van, netán esik kint és fúj a metsző szél, mégis le kell vinni sétálni.

Iszonyatosan fáradtan hazajössz a munkából, legszívesebben hullaként dőlnél az ágyadba, mégis odamégy hozzá pár kedves szó, simogatás erejéig, mert igényli és mert megérdemli.

Beteg lesz elviszed az orvoshoz, pedig alig van pénzed.

Mi például most fizettünk ki 23 ezret ivartalanításra pedig esküvőre készülünk két minimálbérből, albérletben...

De a család része lett, vállaltuk a vele járó terheket is és egyáltalán nem sajnáljuk sem a pénzt, sem az időt amit rá szánunk.

20:37-est becsülöm!:) Amit a horgászokról írnak sajnos nem szabad elhinni. Gyermekkorom óta azt hittem, ők a világ egyik legtürelmesebb emberei ( a pecás rokonokból ítélve). Mikor a Duna partra költöztünk hatalmasat csalódtam. Rengeteget szemetelnek, méghozzá a törzshelyükön vagyis tudva, hogy oda fognak visszajárni. Többen közülük életveszélyesen megfenyegettek olyan kutyákat, akik csak a botjaik közelébe mentek, hogy a Dunából igyanak nyáron. Sokan csak azért dekkolnak ott, mert nem tudják elütni az időt másképp. Lehet, hogy valamiben türelmesek, de semmiképp sem úgy, ahogy valaha hittem róluk. Persze nem szabad általánosítani, én az itteni "városi" pecásokról beszélek.

És bocs, hogy ennyire nem a témához szóltam. Van kutyám, de nem tudtam volna szebben leírni az álláspontomat, mint az előttem szólóak:)

Hát a férjemet sajnos nem tanitotta a hűségre a kuty:((((

Én részemről türelmesebb vagyok, megfontoltabb, és jó érzés, hogy önmagamért, feltétel nélkül szeretnek.