Melyik kutyát válasszam?

Sziasztok!

Eljutottam arra a pontra, hogy most, 18 évesen szeretnék örökbe fogadni egy kutyust a közeli menhelyről, ahol már 6 hónapja önkénteskedem. 12 éves koromban meghalt a gyerekkori kutyám, akit a születésemkor fogadtunk örökbe. Később, amikor 14 éves voltam, örökbe fogadtuk a mostani labrador keverék kutyánkat. Ő jelenleg 8 éves, nagyon szelíd és jól nevelt. Én etetem, én neveltem, és naponta háromszor sétáltatom (reggel, délután és este), valamint rendszeresen nagyobb túrákra is visszük, bár alapvetően nem nagy mozgásigényű. Emellett van egy 6–7 éves cicánk is, akit a 9 éves húgom hozott haza három éve egy táborból. Nagyon jó kapcsolatban van a kutyánkkal, bár kissé főnökösködő és elég önálló természetű. Előfordul, hogy akár napokra eltűnik, néha csak enni jár haza. Nem túl bújós, viszont rendkívül okos, nagyon kedves, és a legtöbb kutyával könnyen kijön.

Nos, olyan helyzet állt elő, hogy a húgom “kisajátította” a mostani kutyusunkat, mivel eléggé szorongos típus, ezért szüleimmúgy gondolták, hogy jobb lenne ha ő etetné, törödne vele és sétáltatná. Nekem ezzel semmi problémám nincs, hisz a húgom érett, felelosségteljes és torodo. Ennek 4 hónapja már és azóta elkezdodott az érzés amire sokáig nem gondoltam :

Az évek során egyre erősebben éreztem, hogy szeretnék egy saját kutyát. Egy éve depresszióval diagnosztizáltak, de azóta sokat javult az állapotom, jövőre érettségizem. Most azonban egy kicsit patthelyzetbe kerültem, mert három kutyus közül kellene választanom egy hónapon belül, és nem tudom, melyik lenne a legjobb döntés.

1. kutyus

7 hónapos vizsla × tacskó keverék kislány. Nagyon kedves, okos, nyugodt természetű, és 2 hónapja van a menhelyen. Előtte családnál élt, de sajnos „megunták”. Bújós, jól kijön más kutyákkal és cicákkal is, kedves és jól szocializált.

Két aggályom van vele kapcsolatban:

• Hajlamos a szeparációs szorongásra, nem szeret egyedül lenni, ilyenkor sír és rág (nyilván fiatal, így vélhetően következetes neveléssel javítható).

• Még nem szobatiszta.

Mivel tacskó keverék, várhatóan kistestű marad – jelenleg nagyjából egy tacskó méretű. Ez önmagában nem probléma, de engem inkább a nagyobb testű kutyák vonzanak. Háromszor vittem már sétálni: érdeklődő, figyelmes kutya, és úgy érzem, jól megvagyunk egymással.

2. kutyus

8 hónapos, igazi „szeretetgombóc”, de 1-2 hónapja van a menhelyen. Előtte utcán élt, ami miatt rendkívül félős és reaktív. Más kutyák mellett nehéz vele elsétálni. Kétszer fogadták már örökbe, de pár nap után visszavitték, mert agresszívan viselkedett a másik kutyájukkal. Nagyon félős, első alkalommal 15 percig álltam mellette mozdulatlanul, amíg ugatott, mire végül engedte, hogy elvigyem sétálni. Távolságtartóan indult, de a séta végére kifejezetten bújós és kedves lett. Okos, gyönyörű keverék, valószínűleg golden retriever is van benne.

A kérdésem az lenne, hogy megfelelő neveléssel, kutyaiskolával, valamint a jól nevelt, stabil kutyám mellett mennyire javítható ez a viselkedés? Ha van valakinek tapasztalata hasonló helyzettel, szívesen meghallgatom.

3. kutyus

Őszinte leszek: vele még nem találkoztam személyesen, jelenleg ideiglenes befogadónál van. Vörös, nőstény, hovawart jellegű keverék, 2 éves. Kedves, szobatiszta, szobakennelhez szoktatott. Ismeri a „lábhoz”, „várj”, „most”, „helyedre”, „gyere ide”, „nem”, „tovább” vezényszavakat. Barátságos, jól kijön más kutyákkal, szépen sétál. Jól bírja az autóutakat és a városi zajokat.

Valamiért nagyon megfogott, bár nem tudom pontosan, miért. Szívesen találkoznék vele akár többször is, hogy lássuk, hogyan alakul a kapcsolat.

Kicsit hosszú lett, de köszönöm, ha elolvastátok. Szívesen fogadok minden véleményt.

Budapest külvárosában élek egy kertes házban a szüleimmel és a két húgommal. Nagy kertünk van. A mostani kutyánk kinti-benti, a cicánk viszont alig jár be. Naponta többször is tudom sétáltatni a leendő kutyát, fél–két órára, és megfelelően le is tudom fárasztani.

Anyagilag vállalom a tartását, az állatorvosi költségeket, kutyaiskolát stb. Hétköznap 7–15 óráig iskolában vagyok, utána szinte mindig otthon. Hétvégén is itthon tartózkodom, nem vagyok bulizós típus, ritka, hogy ne itthon aludjak. A közelünkben rengeteg zöldterület és erdő található, ami ideális a sétákhoz. Van jogosítványom és saját autóm (önerőből), így az állatorvos, kozmetika és kirándulások könnyen megoldhatók.

Tisztában vagyok vele, hogy egy kutya 10–20 évre szóló felelősség. Elfogadtam, hogy az utazások költségesebbek lehetnek, mindig figyelnem kell az ő jólétére, és egy esetleges későbbi költözésnél is az ő igényeit kell szem előtt tartanom.

Köszönöm szépen a válaszokat!

Mindenkinek szép estét / napot kívánok! 😊