Saját tapasztalat?
Sziasztok!
Tragikus hirtelenséggel elvesztettem a kiskutyam.
Meg csak három éves sem volt.
Az előző kérdéseim alapján láthatjátok, hogy nagyon sokat jártunk orvoshoz, de mint végül kiderült, nem az volt a baj mint amivel kezeltek.
Röviden: december közepén kijött egy púp az arcán, kihúzták két fogat, mert a ct-n az látszott hogy valószínű az okozza a bajt. Nem múlt el a púp, sőt jött meg egy az arcára, kapott három hétig kortizolt, de közben a szájában belül is nőttek pupok, illetve a szeme is elkezdett kidulledni és befordulni, majd kiderült, hogy már vég stadiumu agy daganata van, ami menthetetlen, ezért meg kellett hoznom életem legnehezebb döntését.
Igazából nagyon szeretnek köztetek olyat találni, akinek volt hasonló tapasztalata. Nyilván, mostmár a tényen nem változtat, hogy a kiskutyamat senki és semmi nem hozza vissza, és hiszem, hogy megovtam öt a szenvedestol meg mielőtt késő lett volna, de mivel azt olvastam, hogy három éves kutyaknal ez nem igazán gyakori, szeretném ha elmondanátok, hogy volt e hasonlóban részetek.
Illetve, abban kérnem a tanacsotokat, hogy vállaltatok-e új kutyust miután elvesztettetek az első kutyusotokat?
Nekem ez a kiskutya volt a mindenem. Ha lehet ilyet mondani akkor a lelki társam. Mindent együtt csináltunk, mindenhova jött velem.
Egyszerűen annyira hihetetlen, hogy nincs többe, hogy felfogni sem tudom.
Arról ne is beszéljünk, hogy mennyire hiányzik, és hogy mennyire szeretem.
Nemtudom, hogy egy új kiskutya enyhítene-e ezt a fájdalmat?
Természetesen öt helyettesíteni nem tudom és nem is akarom, és azt is tudom hogy minden ember máshogy dolgozza fel a gyászt, szimplán csak érdekel, hogy kinek mi segített.
Bocsánat ha össze szedetlen vagyok, meg eléggé friss a dolog, és fel vagyok zaklatva.
Köszönöm ha megosztod a tapasztalataid.
válasza:Egy másik kutyában nem a régit kell keresni.
El kell engedned, és a szép emlékeket megőrizni róla, akkor öröm tud lenni egy másik kutya.
Az eset kapcsán még kérdés lehet, hogy balszerencsés okok miatt lett beteg, ami minden élőlénynél előfordulhat, vagy ennyire rossz genetikával született.
Onnan lehet nem akarnék másik kutyát, és lehet a fajta kérdésén is elgondolkozni.
Tényleg, milyen fajta volt?
válasza:Nekem 8 évesen kellett hirtelen elengedni a beagle kutyánkat,aki igazából a húgomé volt, de én gondoztam.
Először csak lassult,majd pár nap múlva már hátrafelé ment az udvaron... Meg háttal körbe-körbe... Az állatorvos szerint minden szerve károsodott volt, de mondom,ez napok alatt következett be,előtte nem vettem észre semmit.
Délelőtt még ránézett az orvos, délután elaltatta....
Az egyetlen törzskönyvezett kutyám volt. Nem kértem boncolást, fogalmam sincs,mi lett vele pontosan. De nagyon megrázó volt.
Annyi volt a szerencse, hogy mellette volt az én kutyám,egy angol cocker spániel kan. Tehát nem maradtam úgymond kutya nélkül.
Amúgy az én saját kutyáim 15 évet éltek,az összes. Ők nem voltak törzskönyvesek.
Ő egy cocker spániel kislány volt.
Nem tenyesztotol vettük, aki “árulta” öt és a testvéreit, azt mondta, hogy ivartalanitas előtt szerette volna, ha a kutyusa ellik egy almot. Innen lett ő.
Az orvos azt mondta, hogy ha decemberben mikor kijött az első púp, már akkor tudtuk volna hogy ez daganat akkor sem lehetett volna megmenteni.
Arra tippel hogy genetikai probléma volt, és amúgy is mivel a fej tajekon volt a tumor, ezért valószínű hogy semmi nem segített volna, arra a tényre alapozva, hogy nem lehetett megműteni (elvileg ilyen helyen nem tudjak teljes mértékben kivágni a tumort).
Semmi nem látszott rajta, nyilván a pupokon és a szemen kívül. Evett, ivott, sétált.
Tény, hogy sokat elbújt kb az utolsó egy hónapban és lassúbb is lett, de gondoltam hogy a kortizol miatt ami ugye szteroid.
Mint utólag kiderült, valószínű ez volt az ami miatt annyira önmaga tudott maradni, mert a fájdalom nagy részét elnyomta neki.
Nyilván az új kiskutyaban nem öt keresnem. Nem is tudnám. Annyira különleges volt ő nekem, hogy meg egy ilyen kutyám biztos nem lesz. Királynő volt, pont olyan ellátással. Főztem neki, meg a jutalom falat amit kapott az is minőségi volt. Meg azt sem lehet mondani, hogy a pénz lett volna az akadály a gyógyításában,mert volt neki biztosítása, de van amikor az sem elég, hogy az ember tudna finanszírozni a kezeléseket.
Kutya napkozibe járt, hogy ne legyen otthon egyedül amíg dolgozom.
Nyilván ha lesz új kiskutya akkor ő is ilyen ellátásban részesülne, valójában engem az érdekelne, hogy aki ennyire kötődött a kutyájával ahogy én, hogy viselte egy új kutyus érkezését? Be engedte ugyanúgy az életébe és a szívébe?
válasza:Annak sok értelmét nem látom, hogy mások tapasztalataiból akarod eldönteni, hogy te hogyan érezz egy másik kutya iránt.
Vannak, akik nagyon sokáig nem vesznek magukhoz másik kutyát, annyira ragaszkodnak az emlékekhez.
Másoknak meg pontosan az segít feldolgozni a traumát, hogy jön egy másik kutya, aki örül, ragaszkodik, akivel törődni kell, tanítani, nevelni kell. Nem tud az viszonyítási alap lenne, hogy mások mit csináltak, hogyan csinálták, mert ahány ember, kb annyiféleképpen próbálták feldolgozni a kutyájuk elvesztését.
Magadnak tett fel azt a kérdést, hogy szeretnél-e másik kutyát... ha a válasz nem, akkor várj, amíg nem jutsz el oda, hogy igen.
A tapasztalat szerzés szimplán csak arra szolgál, ahogy fel is tettem a kerdesemben, hogy egyáltalán lehetséges-e, hogy tudj kapcsolódni/kotodni egy másik allathoz, egy ekkora és ilyen mértékű veszteség után. Nem azért fogok majd új kutyát venni, mert a Kis Pista azt mondta hogy azt tegyem.
Egyszerűen csak szeretném meghallgatni a pro és kontra érveket, hátha segít.
Ennyi.
válasza: válasza: válasza:2es vagyok
Mikor nekem Pami (Pamacs,a fekete angol cocker spániel kanom), akit 12 éves koromban kaptam, és 27 éves koromig volt velem (azért gondolj már bele,vele nőttem fel...), 1 hónapig fogalmam nem volt, hogy mi lesz.
Tudni kell, hogy én rendkívül zárkózott nő vagyok,nem barátkoztam szinte sose, mindig csak a kutyám volt a társam.
De eltelt 3 hónap,és nem bírtam tovább kutya nélkül. Úgyhogy akkor vettem meg a következő kutyámat, Csilit, a fekete mudi kant.
Igen, csak fekete kutyáim vannak, bodros szőrűek. Az a gyengém.
Ő is 15 évig volt velem.
Most 43 éves vagyok. Férjem van, gyerekem. És nem lehet kutyám... 😭😭
Én azt javaslom, hogy addig legyen kutyád, amíg megteheted. Én kutya mellett tanultam meg járni. Onnantól állatok közt voltam folyamatosan.
Most sajnos panelban élünk,és a férjem ide nem enged kutyát. Ha rajtam múlna,érkezne a következő kis fekete bodros szőrű. Az biztos.
Szerintem lehet egy másik kutyát is szeretni. Annyi, hogy én tudatosan teljesen más habitusú kutyát választottam. Ugye vadászkutya után juhászkutyát. Így nem is hasonlítgattam őket egymáshoz.
válasza:8as vagyok,
az első mondatból kimaradt az a szó, hogy "elpusztult".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2026, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!