Út mellett elütött kutyust láttok hová fordultok?

Nem tudom, hogyan képesek az emberek az elütött kutyust otthagyni..

Mi a kutyánkat így fogadtuk be. (11 hónapos magyar vizsla)

Mentünk az úton a kocsiban, és észrevettem az út szélén egy még a fejét emelgető elütött kutyust, beraktuk a kocsiba, szegény tiszta vér volt, elvittük a legközelebbi állatorvoshoz, ellátta a sebeit, a lábával is volt valami, azt megműtötte, egy hét alatt a kutyust gyönyörűvé meggyógyítattuk, két hét múlva úgy szaladgált, mintha semmi sem történt volna vele. Kontrollon voltunk az állatorvosnál, ahol megkérdeztük, hogy meg tudja-e nézni, hogy chipje vagy tetoválása van-e, mert hogy eddig a kutyus állapota miatt nem foglalkoztunk. Egyből megmondta, hogy kb 5 hónapos lehet a kutyus, jó testalkattal, jó helyről jött abban biztos. Szerencsénkre volt benne chip, megkaptuk a címet, és elmentünk a házhoz a kutyussal, aki már akkor teljesen jól volt. A gazdái nagyon boldognak tűntek, ám amikor a férjem felvetette, hogy milyen sokba került a kezelése, egy részét kifizethetnék, ők csak vágták a fejüket, hogy biztos nem lehetett az olyan sok. A férjem elkezdte mondani, hogy legalább 3-szor voltunk kontrollon, ami kb 20 ezer forint csak az hogy megnézte a kutyát, megvizsgálta. Akkor viszont azt mondták, nem kell nekik a kutya. A férjem rögtön mondta, hogy ha nem tudják kifizetni, akkor hagyják az egészet.. És mondták, hogy nem, mert úgyis elszökött a kutya, és ők nem akarják ilyen drágán állatorvoshoz hordani, mert még a kutyusnak a lába miatt egy kontrollra vissza kellett mennie. Mi mondtuk, hogy azt is kifizetjük, felhozzuk az állatorvoshoz, ahol voltunk, majd hazavisszük. Mondták, hogy nem kérik a kutyát, amin mi teljesen elcsodálkoztunk. A kezembe nyomták a kutya oltási könyvét, törzskönyvét, és mondták hogy vigyem isten hírével. Én erre elkezdtem sírni hogy milyen gazdák az ilyen emberek, bepattantam a férjemmel meg a kutyával a kocsiba, otthon megetettem a kutyát, és gondolkoztam rajta, hogy mit tegyek vele. Nem akartam megtartani, mert lakásban lakunk egy 90 nm-es lakásban, és hogy az kicsi neki mert hát mégis csak vizsla stb..

De a végén megtartottuk, nem is kerestünk neki gazdit.

Szóval most minden nap 5-6 órát van foglalkozva vele, ami kb 4 óra csak szinte rohangálás lent a mezőn a háztól 2 km-re, ahova is sétálva megyünk :-), hétvégente kutyasuli..

Szóval nem tudom, miért ilyen kegyetlenek az emberek, hogy az elütött kutyákat otthagyják, de ha pl én ütnék el véletlenül egy kutyust, biztos hogy nem hagytam volna ott, mint ahogy most Winny-t sem, most már 11 hónapos..

Bocsi hogy leírtam az egész történetet, csak érdekesnek találtam :)

17:22 megkönnyeztem a történetedet! Nagyon jó emberek vagytok!

(második hsz vagyok.)