Van esély rá hogy ne féljen ettől?

Szegényke!

kan v. szuka? Általában a szukák rosszabbul viselik ezt és nehezebb is őket visszaszoktatni. :S

Ha láttad, hogy bedobálták miért nem mentél ki és küldted el őket a francba?

Sajnos 8 hónaposan amilyen rossz élmény éri a kutyát, az örökké benne marad.:S

Mindjárt megkeresem hol találtam erre megfelelő oldalt és beszúrom neked, hátha tudok segíteni.

Szerintem nem fogod tudni már megkedveltetni vele ezt az iszonyúságot, amit ő átélt.

A lényeg az, hogy amikor ő nyugtalan, te légy magabiztos, így nagy eséllyel átragad rá a magabiztosságod. Érezze, hogy te nem félsz, tök nyugodt vagy, akkor nagy eséllyel ő is az lesz/marad.

Amikor durrogtatnak, legyél kint vele, jutalmazd meg, amikor normálisan, nyugodtan viselkedik. Ezzel a nyugalmat jutalmazod. Ha sír, nyüszög, ne foglalkozz vele, nyugtasd meg. Esetleg játsszatok kint a durrogásokban, akkor meg is szokja a hangokat, és nem fog tőle félni.

Az én nj-m 10 hónapos, őt sem érdekelték a durrogtatások, de azért beengedtem magunkhoz, 3:00-ig velünk is aludt, aztán kiment a helyére már a csöndben aludni :)

13:59 vagyok

[link]

[link]

[link]

14:02es jót írt (én is ezt alkalmaztam), de ne nagyon ajnározd, ha épp meg van rémülve.

Inkább maradj nyugis, mert ha ajnározod, akkor azt fogja csinálni, hiszen így kiváltja a törődést. :)

De amit küldtem azokba le van írva, remélem megnyugszik szegény.. :(

Szegény!

A gyerekekkel van a legtöbb gond, mert ők még ezt nem érzik át. :S

Tegnap én is belegondoltam, hogy miért is mondta nnó anyu, hogy ne tülköljek a macska meg a kutya arcába, mert nem szeretik.. de hát gyerek voltam, nekem tetszett (persze petárdával sosem dobáltam volna meg őket).

Mostmár (hogy egy kutyám a szilveszter miatt halt meg) én is belátom a dolgokat!

Az ilyen gyerekeket én úgy felpofoznám, hogy megemlegetné!

Mikor már megvolt a kisebbik kutyusom és még panelházban laktunk, az ablakból megláttam, hogy kisgyerekek egy kutyát kínoznak, durrogtatnak körülötte. Fogtam magam, felkaptam egy kabátot, és papucsostul rohantam le. Szándékosan fapapucsban mentem, ugyanis nem kis tereveim voltak vele. 2.emeleten laktunk, de 20mp alatt lenn termettem, és eszeveszetten rohantam feléjük. Akkor tudatosítottam, hogy hárman vannak fiúk, de mind kisebb nálam. Ott röhögcséltek, észre sem vettek. Fogtam az egyik papucsos, de mivel futás közben próbáltam levenni, el is estem. Tulajdonképpen nem is baj, mert még dühösebb lettem az új gatyám miatt. :D Felálltam, és odadobtam (tiszta erőmből) a lábbelit. Az egyik ifjoncot jól hasontaláltam vele, a másik kettő meg rémülten fordult felém. Fogtam a másikat is, és nekidobtam a másiknak, de az mondjuk nem sikerükt olyan jól. Neki a bordáját találtam el, de ő már számított rá, úgyhogy vmennyire sikerült védekeznie. Éna futástól, dobálózástól már eléggé kifuladtam, úgyhogy a harmadikhoz már csak odacammogtam és egy szép káromkodássorozat közepette tökönrúgtam. Nem kell mondanom, hogy ordított a szerencsétlen. Időközben a másik kettő fölkelt, és egyik sírva elfutott, másik meg vhova elbújt...nem figyeltem hova, és ez elég nagy hiba volt. A kutya meg volt kötözve, és vér csurgott róla!!! Gyorsan kiszabadítottam, és már utolsó erőmből vettem őt fel. Nagyon helyes kis labrador volt :). Első látásra beleszerettem. De ahogy elnéztem a vért, megint dühös lettem, visszaszereztem az egyik papucsom, de a másik sajna nem lett meg :/ Mikro rohantam visszafele a kis köcsög elgáncsolt. A kutyus épségben, és kevésbé értünk földet. Véghorzsoltam a kezem, és ez nagyon nem tetszett. A fiú elfutott, úgyhogy nem volt esélyem utánamenni. Felrohantam, mind a kettőnket elláttak, és pár nap múlva már egy új gazdi vigyázott a kis Pajkosra :).

Tudom,hihetetlen, de én büszke vagyok magamra :D

Én így viseltem, de nem mindenki borul ki ennyire. Védd a kutyád, de nagyon!

Mekkora szemetek!

És tudod az a gusztustalan, hogy ez bárkivel megeshet, miközben nincs itthon! :S Szerencsére mi normális utcában lakunk, de az nem jelenti azt, hogy valaki nem jár erre, akinek nem tetszik a kutyám ábrázata...:S