Mit tehetek? Eutanázia

NEM!

Az állat életének kioltását a törvény szerint csak erre kiképzett személy,jelen esetben állatorvos végezheti.

Mi a kutyánk mellett voltunk végig,nem szenvedett,szépen elaludt.

Nekünk eddig két kutyánk ment el, az egyik 18 évesen magától (még három éve), a másikat el kellett altatnunk 11 évesen (fél éve) mert nagyon ramaty állapotban volt.

Én azt mondom, hogyha a kutya csak süket és vak, esetleg kicsit reumás akkor maradjon veletek, maradjon addig amíg ő nem akar elmenni az örök vadász mezőkre (nálunk a 18 éves tacsi ilyen volt vagy 2 éve, de nem akartuk elengedni, meg nem is igazán okozott ez neki fájdalmat).

A németjuhász keverékünket pedig kénytelenek voltunk elaltatni, mert egyik napról a másikra nem tudott lábra állni, leállta a keringés és már csak sírt. Nagyon rosszul nézett ki.

Ültem az irodában és egész nap azon gondolkoztam, elaltassam-e vagy várjam meg, hátha magától elmegy (sosem voltam híve az altatásnak). Aztán itthon a családnak is kikértem a véleményét, azt mondták maradjon még pár napig, ha nem javul majd akkor.

De a kutya reggel óta csak sírt, nem evett, nem ivott, nem csinált semmit, és ugyanúgy ne bírt felállni. Azt mondtam, altassuk el, én ezt nem csinálom (akkor már patakokban folyt a könnyem), előtte egy fél évig csak orvoshoz vittük a kutyát, először a szilveszterkor kialakult sérülését tették helyre (elszökött és elütötte az autó az autópályán, leszakadt a hátáról és a seggéről a hús, a fejét szétverte az autó), az orvos azt mondta (mivel kerestük négy napig csak azután tudtuk elvinni, hogy megtaláltuk), hogy kb. 20-30% az esélye... Megműttettük, vittük kezelésekre, fél év és helyre jött. Aztán jött a következő csapás, gennyes méhgyulladás, két hét alatt a kutya felére fogyott (50 kg-os állat 25 kg lett), megint nem sok esély, de megmaradt. Aztán rákos daganatok kezdtek kialakulni a testén, és utána jött a keringés leállás, stb.

Mikor felhívtuk az orvost, leüvöltött minket, hogy hogy merünk ilyet tenni és kérni tőle!? Mi zokogva mondtuk el a történetünket (egyébként náluk operáltattuk mindig, tehát emlékezhetett volna ránk), akkor kijött. Mikor meglátta igazat adott, hogy nincs esélye. :(

Egyébként nagyon humánus dolog, mivel az orvos házhoz jött (mert a kutyát nem akartuk elvinni, hátha nem adják vissza), így vele lehettünk az utolsó perceiben. Az orvos adott neki egy altató injekciót, utána pedig azt a nem tudom milyet, amitől leáll a szíve. Nagyon megsirattuk, de így neki is jobb.

Szóval ha hasonló beteg a kutyitok, inkább altassátok el. :( Ne hagyjátok szenvedni. :(

Szerencsére nincs olyan szer, amivel otthon lehetne lealtatni egy állatot. Csakis állatorvos adhatja be.

Nem kell ezen ennyit gondolkodni. Amíg a kutyus működik, nincsenek nagy fájdalmai (és itt meg kell jegyezni, hogy a kutya fájdalmát nem az jelzi, hogy üvölt, mint némely primitív ember, ők csendben szenvednek, de a gazdi ezt látja rajta), eszik-iszik, addig meg kell adni neki mindent, mint eddig.

Az én egyik kutyusom megvacsorázott, lefeküdt és nem ébredt fel többé. A másik öregem már nagyon szenvedett, lábra állni is alig bírt, úgy kakált-pisilt, hogy ölben vittem ki a kertbe és tartanom kellett a hasánál, hogy ne essen össze. De még mindig jó étvággyal elfogyasztotta a vacsoráját, és valahogy minden éjjel visszamászott a lépcsőn és lefeküdt az előszobában. Ez egy hétig tartott, aztán amikor már a vacsorához sem nyúlt, és láthatóan az is zavarta, hogy simogatom, akkor hívtam ki az orvost. Nem könnyű, de legalább vele voltam az utolsó perceiben, simogattam a fejecskéjét és biztosan érezte, hogy nagyon szeretjük.