Hogyan építetted ki a bizalmat, kötödést kutyáddal?

Szerintem a különbség az, hogy egy kölyöknél ehhez a kulcs a játék, amit felnőttnél is külcs lenne, de egy idősebb kutya, pláne ha befogadott, bizalmatlan, sokszor nehezen vehető rá a játékra.

Kötődésnél szerintem a kaja a kulcs, azzal lehet operálni. Itt most nem lelki kötődésre gondolok, hanem arra a kötődésre, amitől a kutya visszahívható, nem megy el mellőled, figyel rád. Erre kiváó eszköz, ha egy darabig a kaja adagját erős ingerkörnyezetben, jutalomként kézből kapja.

A bizalom már sokkal nehezebb kérdés. Ahhoz rengeteg közös akció kell a gazdi irányítása alatt, és az, hogy a kutya lássa, a gazdi képes is az irányításra, felelősségteljes, bizonyos helyzetekben megvédi őt, ha segítséget kér megkapja, nem hisztis, nyugodt, tudja kezelni a veszélyes helyzeteket is, stb. Ez szerintem még sokszor olyanoknak is komoly munka, akik régóta, vagy akár kölyökkora óta élnek együtt a kutyával.

A szukám 5 éves elmúlt mikor hozzánk került. Neki tulajdonképpen nem volt a szó szoros értelemben gazdája. Kennelben lakott, akkor foglalkoztak vele ha enni adtak neki, meg mikor bevágták a kocsiba és vitték császároztatni.

Vele nagyon egyszerű dolgunk volt, mert rettentően bízni akart, és nagyon szeretetteljes kutya.

Az első hétben bújkált és rettegett, aztán mikor látta, hogy tulajdonképpen nem akarjuk megenni, nyitott. Onnantól kezdve sima ügy volt a dolog.

Életem legfantasztikusabb kutyája.

A kan már nehezebb dió. Ő 2 éves elmúlt, mikor hozzánk került. Mikor elhoztuk berobbant az udvarba, jött-ment intézkedett, mint egy igazi kiskirály.

Vele abban az értelemben nem foglalkoztak, hogy mindent szabad volt. Nem igazán törődtek vele mit csinál, csak úgy volt. Mikor belebotlottak, akkor ungyulibungyicukimuki kutyuska na menj szépen arrébb.

Már jó pár hónapja nálunk van, de a kötődést még most sem mondanám 100%-ra. Neki nem önbizalomépítés ill. kedvesség, vagy kaja kell ahhoz, hogy kötődjön, hanem kőkemény határozottság, és hogy tiszteljen, és ne úgy gondolja, hogy ez itt tulajdonképpen az ő háza, és mi azért vagyunk, hogy kiszolgáljuk. Magyarul le kell törni a szarvacskáit.

De azért látszik a javulás. Régen séta közben képes volt a saját útját járni az se zavarta, ha ott hagytuk.

Ma már iszkol utánunk ha kikerülünk a látóteréből.

Nyilván egy kölyökkutyával ezerszer könnyebb, de én egy felnőtt kutya esetében sem mondanám ezt nehéznek. Inkább csak más.

Az idősebb kutya többnyire valamilyen formában "mentett kutya", tehát valószínűleg kevesebb a bizalma az emberekben és ezért kicsit nehezebb igazi mély kötődést kialakítani vele. Jó ha minnél többet tudsz az elő életéről és persze hasznos ha Neked is van (kutyás) "elő életed".

Nekem a mostani kutyámmal (kb: 1,5-2 évesen került hozzánk 2006-ban) az alap kötődés szinte azonnal (pár hét alatt) kialakult de igazán mély kötődés csakúgy kb 1 éve..