Valaki tud kutyás verseket, amik kicsit siratósak, mint pl:. A szivárványhíd-hoz hasonlót?

Kutyám te ó elhagyál,

miért hagyál el engemet.

Kellett neked futni autó elé,

s a bánat ismét eltemet.

Naphosszat reád gondolok,

szántod fel a lelkemet,

Megállítanám a percet,

mikor kifutá, de a percet

megállítaná nem lehet.

ismeretlen szerző.

Ismersz-e, mondd?

A bundám barna volt,

fehér sáv volt a homlokomon,

mint a lámpás a pejlovakén

és mint az égen a Hold.

Mozgott a fülem,

amikor rászállt a légy.

Mozgott az orrom,

amikor szaglásztam a légy után.

Emlékszel?

Te még siró-baba voltál.

Én ott bóklásztam a bölcsőd körül...

elkergettem a kotlóst,

hogyha feléd közelített.

Később

a hátamon is lovagoltál.

Egyszer le is estél.

Engem raktak meg a rémületben.

A kezedből ettem.

Kicsi kezed volt, halványpiros

és néha sáros, néha homokos.

Egészben nyeltem le a falatot,

nagy-nagy, falánk kutya voltam.

Ismersz-e?

Egyszer... világos este volt...

telihold...

vonítottam az égre, a Holdra.

Árnyékom hosszan úszott utánam...

mint mikor ló pusztult a háznál

és elcipeltem a belet.

Hallottam a hangodat akkor,

elővágtattam a kazlak közül,

táncoltam melletted, ugattam.

Emlékszel?

Aztán, éjjel

a kertek közt csavarogtam.

Doronggal hátbavágtak akkor.

Elgörbült a gerincem,

a bundám mocskos lett és fakó.

Beteg kutya lettem.

Agyonlövettek.

Akkor, vacsoránál

csak lassan járt a szájakhoz a villa.

A kisasztalnál ültél te külön.

Kip-kop...: s lábaiddal

harangoztál nekem,

kipi-kop.

Emlékszel?

Másik kedvencem:

A kutyák dala

Süvölt a zivatar

A felhős ég alatt;

A tél iker fia,

Eső és hó szakad.

Mi gondunk rá? mienk

A konyha szöglete.

Kegyelmes jó urunk

Helyheztetett ide.

S gondunk ételre sincs.

Ha gazdánk jóllakék,

Marad még asztalán,

S mienk a maradék.

Az ostor, az igaz,

Hogy pattog némelykor,

És pattogása fáj,

No de: ebcsont beforr.

S harag multán urunk

Ismét magához int,

S mi nyaljuk boldogan

Kegyelmes lábait!

Petőfi Sándor

(Pest, 1847. január)