Miért fintorognak sokan, hogy a kutyáimmal alszom egy ágyban?

Azért, mert sok ember arra gondol, hogy a fene se aludna Blökivel, akit odakinn ver az eső, süt a nap, rohangálnak rajta a bolhák, azt a maradékot eszi, amit odadobok neki, pfúj, büdös, piszkos.

Én is a kutyáimmal alszom, vannak előnyei és hátrányai is.

Az enyém egy 60 kg-os roti (Rocky) és egy 30 kg-os vizsla-kopó keverék (Kutya).

Egyszerre csak az egyikük fér mellém, vagyis van harc a helyért. Általában Rock fekszik ott.

Jó dolog, mert olyan erős kötelék tud kialakulni, amit egy udvarra kikötött kutyánál soha nem érsz el. Rossz, mert féltékenyek tudnak lenni. Nálunk a férjem (sokat van távol) ha hazajön, a kutyák majd megbolondulnak örömükben. De ha meg akar ölelni, akkor Rock azonnal közénk furakodik.

Egy a fontos, mindig te legyél a FŐNÖK. Ha a kutyáid nagyobbak lesznek, lesz egy kis harc közöttetek, és ha nem te nyersz, nem lesz öröm többé a kutyákkal aludnod.

Hát nem tudom, én az előző kutyámmal együtt aludtam, nem volt túl jó úgy ébredni, hogy tele van a fülem kutyanyállal, merthogy ő a tarkómon szeretett aludni. Arról nem beszélve, hogy nem lehet vele megbeszélni, hogy most tüzelsz, ezért nem jöhetsz fel, vagy éppen kennelköhögésed van, és nem akarom a bacijaidat, mégha rám nem is károsak. Nagyon cuki dolog kutyával aludni, az tény, de szerintem nevelési szempontból sem szerencsés, meg azért nem árt az, ha az embernek van privát területe, ahova el tud vonulni, és nyugodtan tud lenni, kutyák nélkül. Nem beszélve például a szexről, amin lássuk be sokat tud rontani, ha közben a kiskutyád rágcsálja közben a lábujjadat, meg az arcodba liheg.

A mostani kutyámat már sosem engedtem fel, ha nagyon olyanom van, hogy összebújnék vele, akkor megágyazok magamnak a földön, és én bújok hozzá, de az ágyam az tabu.

Mi a cicával alszunk. Kettő van, de csak az egyik szeret az ágyon, a lábamnál aludni, néha rajtam. Sokszor elég kényelmetlen, mert a lábaimat nem tudom úgy rakosgatni, ahogy szeretném, de mégis olyan jó érzés, hogy egy ilyen kis puha, meleg élőlény ott fekszik mellettünk. A férjem is, mikor előbb megy lefeküdni, mindig hívja a cicust, hogy menjen ő is, mert olyan jó ahogy ott finoman lépked az ágyon körülötte.

Ezzel szemben viszont nem örülünk az otthagyott, elhullatott szőrnek, ami bizony ad elég sok plusz munkát. Emiatt, és a berendezésben okozott károk miatt is, szoktam fogadkozni, hogy többet nem tartok lakásban állatot, de ezt nem sokáig szoktam kibírni. És ha már egy van, akkor miért ne legyen mindjárt kettő, hogy ne unatkozzanak.