Labradort össze lehet zárni egy tacskóval?

Nem tudom te mikor jártál utoljára állatkertben, de én épp emiatt nem teszem be oda a lábam.

Mikor eldöntöttem, hogy soha többet nem megyek be, akkor a következőt láttam:

A jeges medve teljesen katatón módon lépkedett ötötö előre, ötöt hátra, ötöt előre, ötöt hátra. Ezt néztem egy fél órát, zörögtem, kiabáltam, semmire nem reagált.

Ott is bekattannak az állatok a kis tértől. De ott valamennyire védhető magyarázat az, hogy az állatkert tulajdonképpen gén bank, aminek a célja, hogy legyen néhány fogságban is szaporodni képes vérvonal azokból a fajokból , amik veszélyeztetettek.

Kutya génbankra viszont semmi szükség, iszonyatos túlszaporulat van, őket nem fenyegeti a kihalás veszélye, nyugi.

A kutyát az ember társnak, kedvencnek tartja.

RÉgen is sétáltak a kutyák, és régen is szellemi és fizikai megterhelést jelentett nekik a séta. Ugyanis olyankor végeztél el a munkájukat, vadászni mentek velük, birkát tereltek, stb.

A kutya nyilvánvalóan boldog mikor látod, mert az ilyen kertbe kicsapott kutyának az a néhány perc az élete fény pontja, amikor találkozik a gazdival. Mikor a gazdi hazaér, és elmegy mellette, megpaskolja a hátát, illetve mikor kimegy enni adni neki. Jó hogy ilyenkor boldog, hiszen a nap 23,5 óráját azzal tölti, hogy várja, hogy mikor jön el az a fél óra, mikor végre valaki hozzá szól.

De aki nem szereti igazán a kutyát, csak kerti dísznek tartja, az ezt sosem fogja megérteni.

Bizony, az állatkert is igencsak kimeríti az állatínzást.

Sokkal inkább rezervátumok kellenének, ahol nagyobb a szabadságuk. Mert sajnos mindenütt az ember területe van már.

Egyébként tény, hogy sok a kutya, de erről nem ők tehetnek.

És ha nem akarjuk kiirtani a létszám felettieket, akkor ivartalaníttatni kell és a meglevőket úgy tartani, hogy az a kutyának a lehetőségekhez mérten a legjobb legyen - ne csak az embernek.

Az egész állattartás úgy ahogy van, embertelen és borzalmas. Legyen táplálékállat, kedvenc, vagy vadállat.

A humánus tartást csak kevesen tartják fontosnak, pedig az állatok ugyanúgy éreznek, mint az ember. Félnek, örülnek, szenvednek a fájdalomtól, az idegen környezettől és vágynak a számukra teremtett életre.

És az ember csak önmagára gondol...