Csak én tartom ezt "árulásnak"?

Ha a versenyeken minden második kutya border, annak is megvan az oka:

1: valószínűleg két kutyával kell nevezni, az egyik nem border, a másik fajta viszont nincs megjelölve (így eleve a bordert akarták vinni)

2: nem biztos, hogy más kutyát alkalmatlannak találnak a munkára, de a legjobb a versenyen, az a bordernek bizonyult.

Kérdezőnek teljesen igaza van, pont erről beszélgettünk a barátnőimmel 1-2 hete. Viszonylag aktívan agilityzünk - hobbiból, versenyre nem túl alkalmas kutyákkal (öregebb keverék, labrador, miegymás) és tényleg feltünt, hogy aki elkezdte valamilyen fajtával és komolyan csinálja, annak előbb-utobb lesz egy bordere.

Utolsónak meg: már agyba-főbe szaporitják itthon a bordert ... olyan darabokat látni, hogy az embernek égnek áll a haja.

Megszólítva érzem magam... :o)

Én egy labradorra kezdtem agilityzni. Nem is eredménytelenül. Két VB-re is kijutott, talán túlzás nélkül állíthatom, h agilityben a leggyorsabb retriever (ezt nemzetközi versenyek eredményei alapján mondom) - Európában biztosan. Mondjuk az is igaz, h nem túl sokan agilityznek labival... Az első VB-jén hiába teljesített maximálisan, ez kevés egy ilyen mezőnyben: két hibátlan futammal 33dik hely.... A másodikat azért nem tudom, mert ott csapatban indult. Így csak az egyes futamok rangsorát tudom - igaz mind a kettőben volt 1-1 verője: 63 és 52 (mindez a körülbelül 100 fős mezőnyben) - de verő nélkül is kb a 40. helynél előrébb nem tudott volna végezni.

Rettentően büszke vagyok rá, mivel tudom, h kihozta magából a maximumot, mindig!! Hálás vagyok a sorsnak h ő lehet(ett) az első agilitys kutyám. Rengeteget tanultam tőle. Plusz azt hozzátenném, h itthon azért még mindig sok bordert lefut időben, vagy közel azonos időt futnak.

De tény, h tavaly vettem egy bordert (külföldről). Pont azért, mert borderek között csak borderrel lehet nyerni. És aki versenyszerűen űzi ezt a sportot, annak igenis fontos h hol végez egy versenyen. Ezen kívül a bordernek rendkívül jó jelleme is van, könnyű vele együtt élni. Pl. a parson russellek is kimagaslóan tudnak teljesíteni agilityben, mégis azt kevesebben vállalják be (több okból), de leginkább azért mert terrier, és azok közül is a keményebb fajta.

Nem mondom h ha a családban lesz újra labrador (vagy más fajtájú kutya) azzal nem fogom megpróbálni az agilityt, de sajnos azt hozzá kell tenni h teljesen más elvárásokkal. Most tapasztalom, h egy borderrel mennyire más dolgozni. Ugyanazon a fordulaton működünk mind a ketten. Ezzel természetesen nem a labimat nézem le (aki tul.képpen nem is az enyém, mert a szüleimé és náluk is lakik). .... ezt nagyon nehéz elmagyarázni egy olyan valakinek, aki nem versenyez, nincsenek céljai az adott sportban és nem ismeri közelebbről mind a két oldalt: nem borderrel, de egy jó kutyával futni egy borderes mezőnyben, vagy egy jó borderrel futni.

Ezek után döntsd el magad, h ez árulás-e vagy sem.

Szerintem a recept egyszerű. Aki elkezd agilityzni, az csak hobbiból csinálja elsőként. A nincs olyan verseny vagy pálya, ahol ne találkoznál border collie-val. Egy dolgot fog meglátni a kezdő versenyző: Akinek border collie-ja van ,az NYER . Bármilyen versenyről legyen szó, ember gyarlósága miatt nem akar a vesztesek közé tartozni, ő CSAK NYERNI szeretne legalább egyszer. A másik vonzó dolog, amiért mindenki border collie-t akar venni másodikra a KÖZÖSSÉG. Nem tudom volt-e már valakinek lehetősége beszélgetni a borderosokkal, én tapasztaltam mennyire másképpen gondolkodnak, segítőkészek egymás felé és nem utolsósorban nem elégednek meg azzal ami van. Mindig keresik az új lehetőségeket, a fejlesztést.

Nem véletlen, hogy egy hivatásos csapatban csak border collie van. Vele lehet magyar habitussal dolgozni, tehát míg ki nem köpöd a beledet addig hajtunk felkiáltással.

Neki ez nem probléma! Míg más fajtáknál, hamarabb elmegy a kutya kedve a munkától, nem tudsz olyan sokat időt fordítani rá, mint szeretnél. Nem volt szelekciós tényező a munkakedv (munkamánia), sőt nagyon sok fajtánál ma már csak a külcsin fontos.