S. O. S.! Hogyan csináljak gyorsan egy villámszájkosarat?

A mi orvosunk előbb mindig megismerkedik a kutyával, ha még nem találkoztak. Beszél hozzá, hagyja, hogy megszagolja a kezét, hogy megismerje. Utána sem megy a háta mögé, csak mellé lép.

Mert ha az orvos is fél, vagy érzéketlen, akkor nagyságrendekkel nehezebb a kezelés.

Szóval tény, hogy nem a kutya az egyetlen probléma ebben...

Egy állatorvosnak óvatosnak kell lennie, hiszen a kezeivel keresi a kenyerét....

Amúgy meg szerintem nem akutya tehet róla ha hisztizik hanem a gazdája. Ha az én kutyám hisztizni akart ( kölyök korába belemászott az üvegházba és szétvagdalta a lábát ) szépen helyre lett igazítva.

Azóta is ha megyünk a dokihoz tudja hogy sokkal kényelmesebb ha azt csinálja amit mondok neki. És a dokihoz a mai napig farok csóválva jön és megy. Ezzel csak azt akarom mondani hogy semmi brutál dolgot nem tapasztalt.

Ha egy állatorvos fél az állattól, ne menjen állatorvosnak.

Egy kutya, akár egy gyerek, ahol sok kellemetlenség éri, ott fél és védekezik.

Gondolom az utolsó író is hisztizett kis korában fogászaton, vagy fülészeten.

Az orvos pont úgy tud nyugtatni, mint a szülő, ha jól viszonyul a dolgokhoz.

A kutya különben sem hisztizik (ellentétben a kisgyerekkel) hanem védekezik. Ha egy idegen nyúlna a kutyádhoz, szerintem jogos önvédelemnek tartanád, ha nem hagyná. Ő nem tudja, mert nem ért emberi nyelven (ahogy te sem kutya nyelven) hogy az orvos jót akar.

Gazdi és orvos egyaránt kell hogy hasson a kutyára.

Ha ebben az orvos nem partner, le kell cserélni.

12:48!

Olvasd vissza légyszi mit írtam.

Egyáltalán NEM azt írtam hogy fél e vagy se egy állatorvos!

Mi lenne ha rólam nem feltételeznél állítólagos dolgokat!!!!!

Én NEM süllyedek le a te szintedre, és nem fogok személyeskedni. 44 százalék.....

12:44 vagyok.

12.28 nak szólt.

Ha te gyerekkorodban önként és dalolva és vidáman mentél fogorvoshoz, vagy fülészetre, akkor le a kalappal előtted.

Akkor valóban ne süllyedj le az én szintemre, mert én bizony rettegtem.

Sőt arra a szintre se süllyedj le, ami arra a véleményemre vonatkozik, hogy orvosnak és gazdinak egyaránt kell nyugtatni a kutyát.

De hátha más másként látja, add meg rá az esély, kérlek. ;-)

Akár hiszed akár nem, én se megyek fütyörészve a dokihoz már csak azért se, mert a fájdalom nem visz rá...

DE csak azért mert rettegek nem fogom a doki kezét megharapni, pedig a számba turkál, nem karmolom össze nem marok bele, És nem fogok torkom szakadtából üvölteni, hogy jajj nekem most milyen rossz.

És képzeld ember gyerekeknél ezek simán előfordulnak csak azért mert az anyja NEM képes megnevelni.

Egy felnőtt kutya egy három éves gyerek szintjén van értelmileg. Megérti, meg tudja érteni, hogy hisztivel sokkal rosszabbul jár, sokkal rosszabb amikor lefogják bealtatják stb. ( ezzel nem azt akarom mondani, hogy amikor szükséges akkor se aludjon )

Tavaly a szukámnak toklász ment a fülébe munka közben. Egyedül mentem vele a dokihoz, ( a kutya 50 kiló )és láss csodát, altatás nélkül simán kivette a doki, pedig nagyon fájt neki. ( nyüszített, de NEM hisztériázott )

Mindez csak nevelés kérdése, hogy azért a doki keze is megússza épp bőrrel....

Lehet, hogy neked az a véleményed, hogy a dokinak nem kell nyugtatgatni sem a gyereket, sem a kutyát - de azért ne hidd hogy ez a vélemény etalon.

Változatlanul az a meggyőződésem, hogy az orvoson is sok múlik. Ha képes nyugtatni, akkor a keze sem lesz veszélyben.

Apropó, én bizony kicsi gyerekkoromban bizony lefogtam a doki kezét és sípcsonton rúgtam, amikor fogat húzott. Erre ő lekötözte a kezem és a gyomromba térdelt, úgy húzta ki a rossz fogat, mert gyerek létemre hatalmas volt a gyulladt foggyökér. Máig emlékszem a fájdalomra, pedig ennek már több mint ötven éve.

Máig az a véleményem, hogy megérdemelte volna, hogy leharapjam az egyik ujját, mert azon kívül hogy megkínzott, még (iskolaorvos révén) jól le is alázott a többi gyerek előtt.

Szóval a doki legyen emberséges doki, különben fel is út és le is út neki - ez a véleményem, akár embert kezel, akár állatot.

Én meg emlékszem arra amikor a doki simán csak az orrához nyújtotta a kezét az egyik kutyához, hogy megszagolja ( asszisztáltam ), és majdnem leharapta a kezét. A gazdája nem mondta volna hogy milyen természetű a kutya, hogy így lett nevelve, csak bazsajgott az orra alatt. És akkor már harmadszorra voltak ott. A doki a gyors reflexének köszönhette, hogy nem történt baj.

Viszont volt olyan is az egyik háznál, hogy az egyik kutyához ment kezelni, és a másik meg szabadon volt, mondván, hogy az ,,nem bánt". Aztán egyszer csak már a dokin volt, és szétharapta a könyökét...

Ám sehol nem írtam azt hogy a dokinak nem kell nyugtatni a kutyát. Csak azt, hogy persze hogy óvatos.