Szerintetek mivel tudnék még hatni rájuk?
Anyósoméknál lakom - átmenetileg -, és egyszerűen iszonyatos dolgok vannak itt... na mindegy, nem is szoktam beleszólni :)
De a kutyákhoz való hozzáállás igencsak fel...ta az agyam!
Odáig már eljutottam, hogy a szemétbevaló csirkefarhátat és lábat már megfőzik, mielőtt a kutyáknak adják. Csakhogy azt nem bírják felfogni, hogy a csontokkal van a gondom, amit ráadásul most már meg is főznek, így még jobban törnek. -.-
Az, hogy ezen a húson kívül - amit ráadásul fűszereznek, hiába mondom hogy azt sem kéne - nem adnak semmit a kutyáknak, szintén szánalom (eddig kaptak romlott kaját, az is egy hatalmas csata volt mire leszoktattam őket róla). Csoda, hogy nem pusztultak még el az állatok a vitaminhiánytól (pedig nem hiszem hogy belerokkannának anyagilag, ha egy kis zöldet is belevágnának a "húslevesbe", még olcsóbb is lenne).
A szobakutya folyamatosan fűszeres maradék kajákat kap, vitaminok, zöldség vagy bármi szintén nuku.
Szerencsétlen már bele is betegedett egyszer, infúzióra kötötték mire (általam fizetve) az állatorvoshoz vitték.
Ezt nem bírom felfogni, hogy az a válasz mindenre, hogy nincs pénzük etetni a kutyát.
Nálam ilyenkor rögtön felvetődik a kérdés, hogy amikor 3 kutyát idehoztak, azt gondolták, ingyen vannak?! De szerintem egyszerűbb egy fokkal egészségesebben etetni őket, mint rinyálni hogy már megint orvoshoz kell vinni őket. Mert ilyenkor sincs ám pénzük rájuk, vagy én fizetem a dokit, vagy elpusztulnak szerencsétlen ebek -.-
De visszatérve a kérdésre: kinyomtattam egy 10 oldalból álló kis tanulmányt a kutyák etetéséről - ha ők nem olvassák el, betanítom a páromnak (:D)... ezen kívül mivel lehetne még hatni rájuk? Mert én éppen költözőfélben vagyok, és így is többet költök a kutyákra - orvosra, vitaminra, játékra (ami nincs nekik) -, mint ők a havi etetésre...
(Azt meg sem említem hogy tegnap voltam a vakarccsal kozmetikusnál, mert úgy össze volt gabalyodva a szőre, hogy én már nem bírtam lenyírni. Kopaszra kellett vágni szerencsétlent, hogy ne rühesedjen be).
válasza:Én simán keresnék nekik jobb gazdát.
Kutyát tartani nem kötelező, de ha az ember erre vállalkozik akkor azt tegye tisztességesen, a kutya igényeit is kielégítve.
Már közöltem is a párommal hogy ha mi megyünk, a szobakutya is jön velünk. Sajnos a két nagyobb nem férne be a lakásba, de azért gyakran visszanézek majd rájuk :)
Bár sajnos gondolom már nem élnek sokáig szegénykéim, ilyen étrend mellett azt is csodának tartom, hogy a 8 éves kort megélték...
Elajándékozni nem tudnám őket, a koruk miatt. Mondjuk az egyikük keverék, a másik fajtiszta ónémet, neki talán még találnék gazdát, de tartok tőle hogy akkor rögtön kitagadna a család :/
Meg hát gondolom rögtön beszereznének egy új kutyát...
válasza:
válasza:Világosan látszik az írásodból, hogy tele van érzelemmel. Hogy lehet egy másik embert meggyőzni? Higgadtan, elmagyarázva az észérveket, ha nem jön be, akkor manipulációval. Te ott ha jól értem vendég vagy, mibe fogadok, hogy hozzájuk vágtad a véleményed... Mi erre az elvárható emberi reakció? Agresszíven válaszol, és csak azért is ragaszkodni fog a saját hülyeségéhez. És alapvetően igaza van, nem te vagy ott a főnök, ne viselkedj úgy, hiszen az emberek között is hierarchia van. És bizony védik az abban elfoglalt helyüket.
Szvsz az a megoldás, ha keresel valakit, aki szépen elmagyarázza nekik a dolgot, pl ott a párod. De ilyen hozzállással neked sose fog menni.
Pontosan így csináltam - igen, nem teljesen indulatoktól mentesen, de vele szabad így. A páromnak mondtam el hogy mi a gond, és ő adta tovább a szüleinek. Mint mondtam feljebb, nem szólok bele semmibe, pedig lenne mibe... a páromat is én tartom el, a szülei hozzá is úgy viszonyultak eddig, mint a kutyákhoz (párom eddig tanult, és nem talált munkát suli mellett, most éépen állást keres).
Sajnos egyrészt a szülők így is tudják hogy én kifogásolom a dolgot, másrészt a kedves papa (még a háború idején szinte) kutyakiképzést tanult, ami ott abból állt, hogy ha nem kussol vágja pofán... szóval nehéz itt észérveket találni, de imádom az állatokat, és van, amit az ember már nem tűr el könnyen :)
Szóval én nyúzom a párom, a párom őket, aztán a végén én vagyok a szemét, de az állatoknak már így is egy fokkal könnyebb.
Engem meg szidjanak nyugodtan, ha végre leléptünk innen ott kerülöm őket ahol tudom, túl sok mindenben ütköznek a nézeteink, és nincs kedvem anyóssal vitatkozni :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!