Ázsiások! Milyen a kutyátok?

Az első KÁJom, Szumba 2 évesen került hozzám, 9 évig élt, szuka, fekete-fehér mintájú, nagyon jó vérvonalból.

Velünk, a "falkával" mindig tisztelettudó volt, a kanokkal is jól kijött, miután lerendezték a rangsort. (nem volt ellenfele, általában 3 másodperc után megadta magát a legvadabb kutya is.)

(Szerintem minden KÁJos így van vele, én a rotin meg a bulldogon és társain csak röhögök, ha azt mondják rájuk, kemény harci kutya.)

Viszont egyetlen szukát sem volt hajlandó megtűrni, sajnos voltak durva dolgai, élete során (nem a mi hibánkból) kb.4-5 kutyát ölt meg.

Mi hiába sétáltattuk láncon, ha odajött támadni egy másik, annak annyi volt.

Apám élsportoló, de még ő se tudta visszatartani a 70 kiló színtiszta izmot...

Ha beugattak a kapun más kutyák, letépte a pofájukról a bőrt vagy leharapta a mancsukat.

Először műanyag edényből evett - megette az edényt is.

A vastagnak mondott láncot semmibe nem került eltépnie.

Egyszer megpróbálták megmérgezni, de semmi baja sem lett.

Viszont a villámlástól és a lufiktól félt.

Most egy 13 hetes kan KÁJom van, Rasid. Ő is fekete-fehér, az apja egy igazi óriás, az anyja egy tigrismintás izomtömeg.

Már a testvérei közt is ő volt a domináns,

a tenyésztő szerint ő az apján is túltesz majd.

Rengeteget foglalkozunk vele, hogy később is engedelmes legyen, mert már tudjuk, hogy különben életveszélyes másokra nézve. (Szumbát az előttünk lévő gazdája nagyon elrontotta.)

Az a szerencse, hogy Manó, a németjuhász-magyaragár keverék szukám elképesztően értelmes és anyjaként neveli Rasidot, így alapból jó mintát lát...

(Rasidról még annyit, hogy amikor életében először sétáltattam és látott egy autót, az első reakciója az volt, hogy üldözőbe vette...:D)

Én inkább arra lennék kíváncsi, hogy ki milyen nevet ad a közép-ázsiaijának!