Városban elveszett kutyát hogyan találhatnék meg ilyen szituációban? (részlet lent olvasható)

Szóval a történet június 21-ére nyúlik vissza ekkor ugyan is találtam jobban mondva inkább befogtam egy fajtatiszta kan német juhászkutyát. Egy év körüli lehetett. Ablakból szúrtam ki délután 5 előtt amint a szomszéd tér felé igyekszik lementem pórázzal és nyakörvvel nagyon hamar befogtam mert oda jött hozzám engedte, hogy rárakjam a nyakörvet és a pórázt. Megdicsértem, még pórázon is viszonylag normálisan ment annyira nem húzott. (legalább is láttam már ennél rosszabb kutyát is) Soványka volt biztosan több napja kóborolt ezért a jutalom falatot néha elég kapkodva vette el, de ez kontrollálható volt. Szerencsére szüleimnél ki tudtuk bulizni, hogy had maradhasson egy éjszakára a kutya. Szobatiszta volt és hihetetlenül okos. 10perc alatt megtanulta a helyedre és a marad parancsszavakat. Olyan feltételekkel maradhatott, hogy a bejárati ajtónál feküdhetett. Ott volt a helye. Kapott enni és inni persze meg rengeteg szeretetet. De már az első perctől kezdve ragaszkodott hozzám és póráz nélkül is simán jött láb mellett mellettem. Szuka és kan kutyákkal is jól kijött. Éjszaka bejött a szobámba ott aludt az egyik szőnyegen, de ezt megengedtem neki. Csak szüleim szobája volt tabu és a konyha. Este neten kerestem nem-e veszett el itt a környéken NJ, de nem találtam semmit. Másnap kibuliztam had maradhasson addig amíg nem jönnek érte a fajtamentők. Már már bele is mentek, ezért megfürdettem a kutyát. Jó idő volt kint és ezért a futtatón voltunk, hogy száradjon. Ekkor történt, hogy egy biciklis csávó az úton haladt és vissza fordult, oda jött hozzánk és megkérdezte nem-e találtuk a kutyát. Mert az övé elveszett és ez az ő kutyája. 4-5 napja tűnt el telekről. Ami nekem furcsa volt, hogy a kutya egyáltalán nem örült neki, csak meg szagolta a csávót (ha pórázon volt és más fogta én meg 2 méterre eltávolodtam tőle már visított utánam úgy ragaszkodott hozzám 2 nap után). Erre fel is hívtam a figyelmét, és kérdeztem mivel tudja bizonyítani, hogy az övé a kutya. Mondta, hogy képekkel esetleg, de nem is nagyon törődött ezzel rögtön hívta a feleségét jöjjön érte mert ő ment munkába. A másik meg, hogy a nevére nagyon hallgatott. Mikor szólt neki rögtön ugrott, de egy farok csóválást sem ejtett. Ráadásul a nő nem is a kutya nevén szólította a kutyát hanem havernak. De nem volt mit tenni oda kellett adnom a nőnek a kutyát. Azóta nyomaszt a helyzet mert biztos, hogy nem bántak jól azzal a kutyával és jobbat érdemel. Ma kutyasétáltatás közben egyik barátnőm lakása felé sétáltunk gondoltam beköszönök és kérdezte nem-e láttam a kutyát mert ő két napja már kétszer is látta. Egyszer enni is adott neki. Csak nem akart hívni mert már nagyon késő volt. De felismerte a kutyát mert voltam nála. Azt mondta szegény még soványabb mint volt.

Napok óta esik, sár van. Nincs a legjobb idő.

Szeretném megtalálni a kutyát, vagy oda adni a fajtamentőknek, vagy akár mi is megtartanánk csak kint kertben, mert sajnos a mi német juhászkutyánkat most kellett el alttani :( Sajnos itthon semmiképpen sem, mert bármikor kiszúrhatnak vele megint. Pedig talán még itthon is maradhatna... Ötletek hogy hogyan találhatnám meg? Hogyan keresnétek? Vagy csak várjak hátha felbukkan? Bárhol lehet...

Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszúra sikerült.