Miért szökik még mindig?

Kutyusom három éves vizsla keverék, ivartalanított szuka. Sokszor elszökött, ezért a kerítés javításon túl kapott egy hasonló természetű, energikus barátot. Még kicsi volt, nem is voltak problémák, nem szökött el. De ahogy felnőtt a barátja már együtt járnak túrázni. Kutya iskolába járunk velük, de itt még a közelben sincsenek olyan iskolák, ahol viselkedési problémákon is tudnának segíteni. Tudnak ülni, feküdni, behívhatóak, de ennyi, az otthoni gondok ezzel nincsenek megoldva. Elkezdtem olvasni kutyapszichológiáról szóló könyveket, írásokat, és alkalmazom is őket, azokat, ami a kutyáimnál beválik. Most ott tartok, hogy póráz nélkül sétáltatom őket. Maximálisan szót fogadnak, behívhatóak, akkor tesznek bármit is, ha engedélyezem. Még a határban orruk előtt elszaladó nyuszit is figyelmen kívül hagyják. Több kutyám is van rajtuk kívül, és ezekkel a módszerekkel megszűnt a verekedés is köztük. Minden nap több órás sétát teszünk a kertes ház ellenére. Mégis amikor nincsenek felügyelet mellet azonnal szökési kényszerük támad. Annyira erőszakosan, hogy az már zavarba ejtő számomra. Ha nem tudják megmászni, lyukat csinálnak. Addig harapják, kaparják, feszegetik a kerítést, még valahol ki nem jutnak. Már minden napos a javítgatás, foltozás, emelés, szöges drótozás. Már úgy néz ki a házunk, mint valami erőd. Megkötni sajnálom őket. Tudom, hogy a legjobb lenne egy új kerítés, de sajna most nincs fél millám rá. Hatalmas udvarunk van. Én azt szeretném, ha maguktól belátnák, hogy ez nem jó. Egyszerűen nem értem, mindent megkapnak. Séta után játék, bejárás a házba. Amelyik kutya a szökést kezdeményezi, ő a legmegadóbb, és legszófogadóbb...ha velük vagyok. De akkor miért a kényszer, hogy neki mennie kell?