Hogy viselkedik egy "Idegenekkel szemben tartózkodó egygazdás" fajta?

Ha azt akarod, hogy a család minden tagjára hallgasson, akkor lehet nem ez a megfelelő fajta neked.

Legalábbis a leírásból nekem úgy tűnik, hogy csak egy embertől fogad el parancsot, ami legyen bármi is az-, ha tudja mit jelent- megteszi.

Bár szerintem ez sem teljesen így van az egygazdás kutyáknál sem. Szerintem ha nem is annyira, de azért hallgat a többi gazdájára is, már akit annak fogad el.

Nekem egygazdás kutyám van, igaz pásztorkutya, nem nagytermetű, kemény házőrző. Nem tudom te milyet akarsz, de a kettő típus közül szerintem nagyjából csak az ereje (veszélyessége) a különböző.

Az én kutyám, amikor elmentünk kiválasztani rám sem hederített. Szépen eljátszogatott a testvéreivel de inkább magában. Később amikor hozzám került, vendégek mondták rá, hogy félős, csak mert nem foglalkozott az idegenekkel.

Az ismerős embereknek szereti ha simogatják, de mindez csak addig tart amíg én felül nem írom, amihez annyi is elég ha megmozdulok és arébb megyek valamiért. Folyton a nyomomban van (nem azért mert falkavezérnek hiszi magát) és lesi minden szavam. Képes hosszú percekig az arcom nézni tettrekészen. Ha megmozdulok azonnal felpattan, ellenben ha családtagok mozgolódnak akkor még csak arébb sem megy az útjukból. Kisebb parancsokat, pl "pacsi" néha automatikusan (kinyújtott kézjel miatt) megtesz másoknak, de nagyobb dolgokban, pl ha le kell állítani valamiről, rájuk sem hederít. A családdal nem próbáltam, de idegenekkel egészen biztosan agresszív ha el akarják venni az ételét (etológia teszten kísérleteztek vele), ellenben én a szájában is turkálhatok. A kutyámnak szó szerint látszik, hogy én vagyok a világa közepe, egyszerűen nem tud máshogy viszonyítani. Értem ezt akár fizikailag. Pl. ha más fogja a pórázt séta közbenj akkor egyszerűen nem érti és mellém akar jönni. Vagy ha valaki át akarja ugratni a lábát vele... Tudja a parancsot, de látszik rajta, hogy tanácstalan, mert a láb "rossz helyen van" (nem az enyém). A játék is csak velem való összefüggésben létezik számára, másokkal nem TUD játszani, nem érti.

Ha el kell mennem valahova és egyedül hagyom, akkor azt jobban bírja mintha valaki vigyáz rá (fogja a pórázt).

Ha valaki be akarna jönni a kertbe, vagy benyúlna, azt gondolkozás nélkül megtámadná. Ha én rászólok akkor persze szót fogad, de inkább nem idegesítem és provokálom, ilyenkor inkább berakom a helyére. Nagyon szeret ugatni, de ha velem van a házban akkor szinte hangtalan.

Idenekkel az utcán semleges. Ha hagynám menni amerre akar, akkor odamenne az idegenekhez, de csupán megszimatolni, nem barátkozásból. Ha egy idegen hozzá akar érni, azzal általában elutasító amíg nem szólok és nem azért mert neveletlen vagy idegbeteg (pl. a karaktertesztje 99% volt, kutyaiskolába jár). Érdekesség, hogy ha valakivel kutya is van, akkor azzal elfogadó, de persze csak addig amíg az normálisan viselkedik. Tehát ilyen fura kettősség jellemzi. Egyrészt nem szereti ha idegenek zajonganak a közelében, kiabálnak, barátkozni akarnak, másrészt teljesen semlegesen viselkedik, a legnagyobb zavarásban is képes gyakorlatokat végezni.

Ha valamilyen kutyás rendezvényen vagyunk (iskola, verseny), akkor teljesen egyedi üzemmódba kapcsol, ott mindenkit azonnal elfogad amíg kedvesek vele, de alapjában véve nem foglalkozik velük. Nem kérdés hogyha kétfelé indulok valakivel, ha egyszerre parancsolunk ketten, ha ketten akarjuk simogatni stb, akkor kit választ. Vannak olyan fajták, akiknél azt sem lehet tudni ki a gazdájuk, mert mindenkinek egyformán örülnek.

Egyszer volt olyan, hogy sátoroztunk, de a vihar miatt éjszaka el kellett hagyni, viszont nem jöhettek be a házba csak a teraszra. Reggelre visszamentek a mi sátrunkba (sehova máshova nem mentek!) és amikor az egyik ember elkezdett üvöltözni (nem túlzok) a sátor mellett akkor jól megugatták (mert nem mentek ki a "területükről").

Szerintem egyik tulajdonság sem jó vagy rossz. A kérdés az, hogy a gazdának mi tetszik. Én azért választottam ilyen kutyát mert nekem ez tetszik.

13:21 az én kutyáimnak van olyan ismerőse akit születésük óta ismernek, mégis ha "úgy" viselkedik, akkor ez azonnal el van felejtve, szóval nem minden esetben igaz, hogy bárki meg tud velük barátkozni. Ahogy én ismerem a kutyáim, ha valaki kaját ad nekik, azt megennék (meg vannak tanítva hogy ne de senki sem 100% tökéletes) és utána ugyanúgy bizalmatlanok lennének vele.

Azt meg a legtöbben semmilyen típusú kutya esetében nem ajánlják, hogy akárki etetgesse őket, akár barátkozás céljából.