Szerintetek helyes döntést hoztam?

Nálam is van egy mentett kutyus, aki hajlamos volt eleinte bevédeni engem, ha épp simogattam mordult kutyára is, emberre is, aki közeledett felém. Nekem eszembe nem jutott emiatt visszaadni, mert simán azt csináltam, hogy ilyen helyzetben kizavartam a 10 méteres körzetemből, és nem engedtem vissza. Ez a fajta büntetés nagyon megviselte, hamar rájött, hogy rohadtul nem éri meg ezzel szórakozni. Én ezt azzal magyarázom, hogy egy mentett kutya hihetetlenül kötődik a megmentőjéhez, ugyanakkor bizonytalan, és így próbál biztonságra szert tenni. Pontosan emiatt nagyon jó bünti, hogyha nem engedem a közelembe jönni, ennél jobban semmi nem is viseli meg.

Persze nem tudom, hogyha lenne gyerekem, akkor is bevállaltam-e volna, hogy majd én megoldom, de így gyerek nélkül nem merült fel bennem kétség, és szépen helyre tettük a dolgokat, 3 hónap elteltével már álomkutya a kisasszony :)

A döntést neked kell meghoznod, nyilván nem érdemes a gyerek biztonságát kockáztatni, ha úgy rzed nem tudsz megbirkózni a feladattal.

A válasz írója 82%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 19:00

Az elzavarásos módszer egyébként tényleg hatásos tud lenni, a természetben a farkasoknál is ez a legnagyobb büntetés (nagyobb, mint ha csak simán odakapna és megharapná a másik farkast), mert ott egy falkán kívüli farkas nagyon kevés valószínűséggel marad életben. Ez a módszer nem mentett kutyáknál is beválik, de ha belegondolsz, embereknél is ez volt az egyik legnagyobb büntetés - ha csak kicsi rosszat tett valaki, megkorbácsolták, ha nagyon nagyot, száműzték.

Igen, helyesen döntöttél. Szerintem egy vizsla hamar kap majd új befogadót, akinek a körülményei adottak, hogy megnevelje.

Kevés olyan szituáció van, amikor azt mondom, hogy azonnal adjon túl valaki egy kutyát, de ez olyan.