Mit csináljak a kutyáinkkal?

Van három kutyánk: egy Amerikai Staffordshire Terrier, akivel nincsenek problémáink. Rajta kívül van még egy Bischon Havanese és egy Yorkshire Terrier, velük vannak inkább problémák. Az utóbbi két kutyának édesanyám a gazdája, de sajnos azon kívül, hogy megszeretgeti őket, nem nagyon foglalkozik velük (sok a dolga, az igaz, de szabadidejében sem fordít kellő figyelmet a két kutyájára). Nagyon ritkán viszi őket csak sétálni, mert úgy van vele, hogy arra való a kert, ahonnan persze nekem kell összeszednem az ürüléküket, mert néha az én kutyám is odapiszkít, ha nincs időm reggelente őt rendesen megsétáltatni. Mivel nincsenek hozzászokva a sétáltatáshoz és a kajájukhoz egész nap hozzáférnek, minden nap bevizelnek és bekakálnak a lakásba (mellékesen a Bischon Havanese 5 éves lesz, a Yorkshire Terrier pedig 2 és fél), amint szintén én szedek fel és takarítok utána, mivel az esetek 95%-ban én veszem észre ezeket. Van egy macskánk is, aki sajnos anno bolhákat hozott a házhoz. Ezt a problémát sikerült kezelni a Staffordshire Terrieren és a macskán, ám a két másik kutya továbbra is bolhás, mivel az anyám nem tud/akar áldozni normális bolhaírtó nagykörvre. Plusz még az oltásuk is már réges rég lejárt, mégse viszi őket orvoshoz, mert szerinte nem telik rá ( bezzeg a napi másfél doboz cigiére össze tudja spórolni a pénzt. Nekem persze "valahogy" sikerült beoltatnom a kutyát dacára annak, hogy nincs munkám). Szegény kutyáknak tiszta csomó a csőre, mivel nem keféli őket rendszeresen, holott ez kötelező lenne ilyen fajták mellett. Egész nap az ágyukon fekszenek és szomorúan néznek ki magukból. Szerintem ezeknek a kutyáknak olyan gazdikra lenne szükségük, akik a simogatáson és cirógatáson kívül mást is megadnának nekik. Mi a ti véleményetek erről?