Kutyát szeretnék, mivel győzzem meg a szüleimet?

Én a kutyámra 2 és fél évet vártam.. Egyrészt meg kellet győznöm a szüleimet, másrészt egy kennelben sem született olyan kutya, amilyet igazán akartam. Ezzel csak arra akarok célozni, hogy ne erőltesd a dolgot a szüleidnek, hanem bizonyítsd be, hogy tényleg érett vagy egy saját kutyára és nem csak hirtelen felindulásból szeretnél kutyát. Mutasd meg nekik, hogy igenis foglalkoznál a kutyussal és ha kell akár éveket is vársz egy kutyára (hidd el nekem, gyorsan elmegy). Vagy menj el egy menhelyre, ott segíts az ott dolgozóknak, legyél önkéntes, akár menhelyről is hozhatsz kutyát.

Sok sikert! (Ha esetleg megengedik a szüleid, szívesen segítek kennelt választani)

Én szeptemberbe leszek 14 éves, és amióta csak az eszemet tudom, azóta könyörgök, h kapjak egy kutyát. Egy nap, amikor a bátyjám barátnője elhozta hozzánk a kutyáját, és nálunk is aludtak, akkor én etettem, meg elmentem a tesómmal sétáltatni a kutyát.Aztán tovább könyörögtem, és azt is mondtam, h dehát látták, h én gondozom, mért ne lehetne sajátom. Viszont a szüleim, mindig azt mondták, h nem, nem, majd ha elköltözöl, majd lehet annyi kutyád, amennyit csak szeretnél. Aztán pár évvel később, az osztálytársam kapott egy hörcsögöt, és akkor mondtam Anyunak, h szeretnék egy hörcsit. Arra is nem volt a válasz. De egyszer Anyu azt mondta, h majd jövöre (az már nem volt sok idő) kapok egy hörcsögöt. De nem kaptam, viszont még eltökéltebben könyörögtem a kutyát. Aztán a bátyám mondta, h lesz egy kutyája(a tesóm 14 évvel idősebb nálam) akkor nagyon megörültem, mert tudtam, h lesz olyan nap, amikor nálunk hagyja.

Már tudtuk az időpontot, h mikor jön...egyszercsak - nem várt időben - berongyolt a bátyjám a szobámba és felcsavarta a szőnyeget. Én meg kérdeztem tőle, h mit csinál, azt mondta, h : ,,szét fogják szedni a kiskutyák!"

És nem csak egy, hanem két kiskutyát is hozott. Odáig voltam.

Most már sajnos csak az egyik van meg, az egyiket elajándékoztuk, a bátyjám visszaköltözött hozzák, szakított a barátnőjével, és név szerin a tesómé a kutya, de sztem, engem jobban elfogad a gazdájának.

Én csak azt tudom, mondani h kitartás, és kell egy olyan dolog, akár kisebb állat, vagy növény, amivel bebizonyíthatod, h felelősségteljesen tudnád gondozni a kutyát. Ha megkaptad, akkor próbálj (legalábbis az első pár hónapban) a lehető legtöbb munkát magadra vállalni, pl. sétáltatás, etetés...

Sok sikert, remélem tudtam segíteni!

én öt évet vártam, amíg megkaphattam a kutyámat. Az alatt az öt év alatt rengeteg kutyás könyvet kiolvastam, rengeteg videot megnéztem, mindig kerestem a kutyás cikkeket a neten, már annyit olvasgattam a fajtaismertetős oldalakat, hogy már betéve tudtam rengeteg kutyának a külső belső tulajdonságait, elég sokszor előfordult, hogy ha kutyás videot néztem, vagy valamilyen kutyás történetet olvastam, akkor elkezdtek folyni a könnyeim, nem feltűnően, próbáltam visszafogni magam, de néha nem ment, mert már annyira szerettem volna, hogy legyen kutyánk. Én nem győzködtem őket sokat, szerintem a viselkedésem az tükrözte, hogy mennyire szeretném. Emlékszem egyszer volt olyan, hogy a névnapom reggelén kutyaugatásra ébredtem fel, és azt hittem, hogy végre eljött az én napom, egész nap alíg bírtam magammal, de sajnos nem az én kutyám ugatott akkor reggel. Pedig még ki sem mentem az udvarra, mert azt gondoltam ott van, gondoltam majd akkor had lássam meg, amikor megkapom. Meg egyszer tanultam épp, és nagyon közelről hallottam kiskutya ugatást, kimentem, és a szomszédba jött egy golden, pont olyan, mint amilyenre én már évek óta vágytam. Az osztályban is két barátnőm kapott kutyát, pedig ők nem is szerettek volna nagyon, csak úgy alakult, hogy lett nekik. Én meg csak szenvedtem, sírtam itthon esténként csendben, vagy elolvastam 100adjára is a kedvenc kutyás történeteimet. Én azért nem kaphattam kutyát, mert nekünk már volt egy másik, roti keverék, csak őt sajnos nem tudtuk kezelni, első kutyások voltak a szüleim, én meg szinte a közelébe sem mertem menni. Biztos hibáztunk mi is, tudom mostmár, de nem tudtam, és nem is mertem mit tenni, féltem nagyon attól a kutyától. Szóval én azért nem kaphattam kutyát, mert volt nekünk ez a másik. Aztán ő öreg volt már nagyon, és elpusztult, ez után kaptam meg az ÉN kutyámat, egy gyönyörű zsemleszínű labrador szukát. Augusztus 10-én lesz nálunk 2 éve és öt hónapja. Azelőtt elég sokat voltam egyedül, nem helyben jártam általános iskolába, nem voltak barátaim a faluban, nem nagyon mászkáltam, félős, csendes, visszahúzódó valaki voltam. Azóta mióta megkaptam a kutyámat, azóta velem felfordult a világ, soha, de tényleg soha életemben nem voltam még ennyire boldog mint ebben a 2 évben és öt hónapban, soha nem lehetek elég hálás a sorsnak, hogy megkaphattam a kutyámat.

Eléggé eltértem a témától, bocsi, de ebből csak azt akartam kihozni, hogy szerintem ha valamit igazán szeretnél, az egyszer egészen biztosan teljesülni fog. Nekem eddig ez volt a legnagyobb kívánságom az életben, és igaz, hogy sokat vártam, de végülis teljesült a vágyam.

Tanácsot azt sajnos nem tudok adni a meggyőzéshez, de remélem, hogyha tényleg igazán szeretnéd a kutyust, akkor mihamarabb megkaphatod. :)