Megnéztem a Cesar Millan filmet amit a kutyákról mondot és kiprobáltam hogy én legyek elöl séta közben és olyan boldogtalanak tünt a kutyém mert néha megszidtam ha elém jött lent folyt?

Engem meg marhára nem érdekel,milyennek tűnik a kutyám,ha nem előzhet meg séta közben.

Én is boldogtalan lennék,ha az előttem sétáló kutyán átesnék,nem fogadna szót,kutyákkal kötözködne stb.

Meg kellene már érteni,hogy a kutya nem egy kedves rokon vagy egy kisgyerek,akit nem lehet megsérteni,hanem falkában,szigorú szabályok közt élő ragadozó.

Értsétek meg, ezek KUTYÁK. Nem lesz attól boldogtalan, hogy nem sétálhat előtted az utcán. A láb melletti/mögötti követés nekik természetes. Ráadásul, gondolom, ha olyan helyre értek, ahol el szabad engedni a pórázról, nem tartod magad mellett.

Szabad terepen pedig rohangálhat kedve szerint, nem hinném, hogy a műsorban is azt akarnák közvetíteni, hogy soha nem mehet eléd. Én ilyenkor előreküldöm a kutyáimat, ha esetleg a hátam mögé kerülnének, nem szeretem , ha nem látom őket. Viszont ha új kutya, ember van a terepen, ösztönösen visszajönnek hozzám, és mögém állnak.

Az a gond ezekkel a műsorokkal, hogy ha valaki nem ért hozzá semmi vagy érzéke sincs hozzá teljesen másképp értelmezi a dolgokat. Nem régiben volt itt egy kérdés, hogy miért nem válik be a bökdösés és a 'psszt a kutyájánál. Kétlem, hogy a módszere ennyiből állna..