Az emberek miért találnak mindig mentséget arra, hogy vemhes lett a kutyájuk?

Addig örülj, amíg még legalább annyi van bennük, hogy mentségeket kitaláljanak...

Az én apósomnak minden tüzelés után az volt a beszólása, hogy majd "elalszanak" úgyis.

Aztán pár feljelentéses fenyegetés után, és hogy a múltkori alom utolsó kis csöppségén - amelyiknek még nem sikerült gazdit találnom - egyszerűen ("véletlenül") ÁTHAJTOTT A KOCSIVAL... elvittem a kölyköt az állatorvoshoz elaltatni - az öreg f@sz közölte, hogy csak benzinpénz fejében visz el, hát volt nagy sértődés mikor kihívtam a haverom hogy segítsen...

Közöltem anyósommal hogy nem én fogom feljelenteni az öreget, hanem anyós barátnőjének mondom el hogy mi történt az utolsó kutyával.

Mert ő aztán már jópárszor fel akarta jelenteni őket, csak anyós mindig lebeszélte...

Hát ha megmutatnám a orvosi leletet, kapna a telefonért.

Na ideges kusza monológom lényege: sikerült elérnem, hogy anyós leb@szta apóst, nem lesz több kiskutya.

De mentegetőzés azóta sincs. Még csak annyi se volt benne, hogy kifizesse az altatás költségeit nekem.

Hát ezek után azért örül az ember, ha találkozik olyan gazdival aki legalább mentegetőzik a kölykök miatt, de közben tesz is értük valamit.

Ha meg apósféle, halál rá!!!

Szerintem ez csak ott fordul elő, ahol nincsenek tisztában azzal mit is jelent a kutyaszaporítás.

Egyszeri almok:

[link]

[link]