Mit csináljunk a kutyánkkal, addig míg nem jön az állatorvos?

Gondolhatod,hogy nekünk milyen jó hír,mert eddig olyan sokat aggódtunk,és valahogy semmi nem akart összejönni.Nagyon szép szakma az állatorvosi,de egyben nagyon nehéz is gondolom,és elhívatottságot igényel. Sajnos van sok rossz állatorvos is,és azok inkább jobban tették volna,ha más hívatás után néznek.Az előző állatorvos is ilyen volt,akit kihívtunk.Teljesen félrediagnosztizálta szegényt,illetve meg sem vizsgálta,csak épphogy ránézett,és azt mondta,hogy végbéltumora van,pedig csak a bűzmirigye volt,de ezt a problémát is fél perc alatt megoldották az úgymond igazi,lelkiismeretes állatorvosok,akiknek tulajdonképp a kutyánk életét köszönhetjük.Mivel az első aki kijött hozzá,októberig akart várni,azzal az indokkal,hogy csak akkor lehet,mert a sebet beköpnék a legyek,és azt a műtétet is ott a háznál akarta csinálni csak úgy, a kis eszközeivel.Na hát ezt nem vártuk meg,nem is várhattuk,mert ma reggelre lett rosszabbul.Kiderült az is,hogy rengeteg genny volt a hasüregében,vagy nem is tudom pontosan hol,mert én nem mertem megnézni.A tesóm bátrabb volt,ő mesélte,hogy mit látott.De még az állatorvos is meg volt lepődve a látványon.Mondta is,hogy max csak 1-2 napja lett volna,ha ezt nem műttetjük meg.Nem volt jó véleménnyel kollégája lelkiismeretmentes hozzáállásáról sem,ahogy házi kedvencünk gyógyítását próbálta elvégezni a maga kissé kontár módján.Tudom,mi voltunk, vagyunk a hibásak leginkább,mert nem hívtunk időben normális állatorvost,és nem magyaráztuk el pontosan,hogy mi is a baja,amikor kijött szemrevételezni.Ki más is lenne?Ha bűnbak kell,arra ott van a gazdi,miért nem figyelt időben a kutyájára?Na de akkor mi a hasznuk az ilyen állatorvosoknak?Vagy csak azt tudják,hogy hogyan kell végleg elaltatni a kutyát?-mondván hogy az a leghumánusabb dolog,ami ilyen esetben tehető?Mivel ez a dolog is felvetődött rögtön az első esetben.Persze ez is megérthető,ha tényleg nem lehet mást tenni,és nagyon szenved az állat.Csak az a baj,hogy erről nem tudjuk megkérdezni az épp leginkább érintett "valakit" magát a beteg állatot.Talán ő lehet úgy döntene,- a fenébe is,nem szenvedek annyira,mégis szeretek élni,és szeretek játszani a gazdáimmal,és nem akarok még meghalni,meg szeretnék gyógyulni,és meg szeretném élni a telet,hogy a finom puha hóba szaladgálhassak,és meg szeretném még kóstolni a kedvenc kajáimat is...

Lehet,hogy így gondolkodna,de lehet,hogy teljesen másképp,nem tudhatjuk.Nem vagyunk istenek,hogy életről és halálról döntsünk,de persze nem minden esetben,és ez az eset akkor van,ha már elfogyott az utolsó remény is...