CSAK az NEM SZERETI a kutyákat, akinek soha nem is volt?

Nekem felnőttként volt annyi rossz élményem a kutyatartással kapcsolatban, hogy mikor a kutya elpusztult, kifejezetten megkönnyebbültem, és nem is akarok kutyát soha többé.

Falun nevelkedtem, mindig volt kutyánk, mikor kertesházba költöztünk, be is szereztünk egyet, menhely elől mentettük, családtól hoztuk.

Van pár kutyabolond nő az utcában, meg a környéken, és egyszerűen megutáltatták velem az egészet. Szerintük annak nem való állat, aki nem azzal foglalkozik egész nap (mivel ők nem dolgoznak, én meg igen), üssem agyon a gyereket, mert játék közben rálépett véletlen a lábára, miért nem 20 ezres tápot kap, és egyébként kutyának a lakásban a helye, meg vigyem be dolgozni, ne legyen egyedül. Ez naponta hallottam, és folyamatosan úgy állítottak be, mint valami állatkínzó vadállatot.

Ahogy ezek mellett az emberekről, pláne a gyerekekről tudtak beszélni, azzal elintézték, hogy eleve ne tartsam normálisnak azt az embert, aki kutyát tart családtagnak.

Ennyit röviden.

Soha nem kell kutya, felőlem halomra lőhetik őket a sintértelepen, le..om. Mindezt hála a kutyabolondoknak.

Vicces, nem?

Édesanyám nem egy nagy kutyabarát, igaz 5 éve van kutyánk (lakásban) Szereti, de ő maga nem tartana.

Apukámnak sose volt, de imádja a kutyákat, látni kéne mit művel az enyémmel is:D De ha én elköltözök otthonról, valószínűleg nem fognak kutyát tartani anyukámmal.

sokban függ a szülőktől.. ami viszont kár.

egyik ismerősöm (kb 15 éves), sose volt kutyájuk és az anyja fél is tőlük. nem úgy ismerem őket hogy ezt neveltél volna a gyerekbe hogy félni kell a kutyáktól meg hogy fúj. csak akaratlanul is átveszik a szülőktől az ilyeneket. ismerősöm is ugyan úgy fél a kutyáktól mint az anyja. mikor jönnek hozzánk és az udvaron van a kutya mindig bújik az anyja mögé.. és szegény kutyát kell bezárni a hülyeségük miatt. pedig rájuk se bagózik.. :/