Hogy tanítsam meg a kutyám arra hogy ne ugráljon?

Amikor ugrani készül, fordíts hátat és tedd ki a lábad hátra. Bele fog ütközni és leszokik róla.

Kicsit macerás így kijutni a kapuig, de működik. :))

Vágj a fejére a kapa nyélel.

Ezt tényleg komolyan gondolta aki írta?Aki ilyet csinál az elég nagy kutyakínzó lehet, de ha csak poén akkor kacc kacc.

Am szerintem a kiskutyában az a jó ha ugrál és jó kedve van, mert azért gondolj bele ha nem csinálna semmit csak ülne egy helybe akkor azt hinnéd h valami baja van meg az nem is kutya...

A válasz írója 35%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 20:09

jó nagy barom vagy ecsém

1ébként a lábra lépés, hátat fordítás nekem sem jött be, most megpróbálok ellépni előle ill. kézzel nyakánál földön tartani

vagy még klikkert próbáld

20:29-es

Én is így szoktattam le, nekem is bevállt!

Ezek a válaszok nekem is hasznosak voltak :) én is ilyen gondokkal küzdök.

Mi a helyzet akkor, ha épp a székben ülök és akkor akar bemászni az ölembe, erről hogy lehet leszoktatni?

5. lecke: Ne… Nee… NEEE ugorj fel a tiszta öltönyömre a sáros lábaddal!

Na, igen… A felugrálás. 100 neveletlen kutyából 95 esetében problémát jelent, hogy a kutya állandóan felugrál, tekintet nélkül arra, hogy a gazdinak éppen milyen fontos tárgyalása van aznap, és esetleg a legszebb frissen vasalt öltönyét viseli, vagy hogy a 3 éves vendég kislányt nem kéne két lábról elrugaszkodva üdvözölni… Mert míg lehet, hogy a 2 kilós kiskutya aranyos, hogy felágaskodik, addig 50 kilósan, nyakig sártól tocsogva nem lesz annyira cuki.Cerberos Ebnevelde 5.

De menjünk vissza a probléma forrásáig. Miért is ugrál fel a kiskutya? Általában két oka van annak, hogy kutyusunk két lábon ugrándozva üdvözöl minket. Az egyik az, hogy kölyökkutyánk mindenáron arcon szeretne nyalni minket. Biztos vagyok benne, hogy szinte mindenki látott már felnőtt kutyának „puncsoló” kölyköt. Ilyenkor a kiskutya az idősebb állát, szája szélét nyalogatja, evvel biztosítva őt jóindulatáról, tiszteletéről és arról, hogy elfogadja annak felsőbbrendűségét. Kiskutyánk felénk is így szeretné jelezni jóindulatát, csak miután a mi szánkat nem éri el olyan könnyen, így ugrálva próbálkozik. A másik célja a felugrálásnak a gazdi figyelmének felkeltése. A kutya hamar megtanulja, hogy kevesen szeretik, ha felugrál, így ha a gazdi nem akar vele foglalkozni, mi sem egyszerűbb, mint rávetődni, így ha játékot nem is tud kivívni, egy kis lökdösődést, rászólást akkor is magáénak tudhat, és ugye köztudott: a negatív figyelem is figyelem.

Ezek fényében a felugrálásról való leszoktatás legegyszerűbb módja a kutya „észre nem vétele”. Nem látlak, nem hallak, nem érzem, hogy felugrasz… Nem löklek le, nem szólok hozzád, nem szidlak le… A kutya így előbb-utóbb rádöbben: semmit nem ér el az ugrálással. Aztán amikor kutyusunk kibír pár másodpercet négy lábbal a földön, akkor jöhet a simogatás. Ha felugrik, akkor megint elfordulunk, és vége a foglalkozásnak.