Kis kutyusunkkal nagy probléma van. Kérhetnék egy kis segítséget?

Meg amúgy azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy a kutya tényleg bünteésként éli meg a büntetést, vagy csak bűnbánó fejet vág, mert tudja, hogy akkor kevesebbet kap.

Még egy dolog eszembe jutott közben: rakj ki oda valami csávító csirkecsontot vagy ilyesmit, és köss hozzá zödő konzerveket, flakonokat, amikben van egy-két kő. Ha leszedi, a fejére esik hangosan, előfordulhat, hogy úgy megijed, hogy a közelébe nem megy többet az oda kirakott ételeknek. Ezt nem is köti hozzátok, tehát nem azt fogja belőle megtanulni, hogy "ha látják, akkor nem vehetem el", hanem hogy "ha elveszem, akkor valami, amit nem látok, megtámad". Lehet, hogy pár ismétlésre is szükség lesz, de ha elég ijedős, akkor ez beválhat.

Nálunk is van kint kaja,de nagy fazékban,fedővel, lesúlyozva.

Egyik kutyának sem jut eszébe hozzá nyúlni.

Miért csodálkoznak a szüleid, ha mindig kísértésnek teszik ki ?!

Nem a kutya a hibás, hanem ők!

Majdnem esélytelen, hogy egy jó orrú kutya napokon át ellenálljon a szabadon illatozó prédának. Lehet, hogy a jelenlétedben nem nyúl hozzá, ha erre tanítod, de ha éjszakára kettesben hagyod a maradék pörkölttel, reggelre holtbiztos felzabálja.

Nekünk is volt olyan kutyánk, hogy még a száradni kitett farmer zsebéből is kihalászta a benne felejtett cukrospapírt (a farmer szétrágása árán), de persze csak ha nem láttuk.

Mégis a szüleiddel kéne beszélned. Mondd el, hogy neked sokat jelent a kutya, a hibáival együtt is, meg hogy hogyan látod a helyzetet, hogy meg lehetne oldani, ha pl. az asztal helyett egy kalitkaszerűségbe tennék a kaját (mi így csináljuk, egy használaton kívüli madárkalitka a hűtőnk télen) és hogy egyetlen kutyát sem lehet kitenni ilyen kísértésnek, akármilyen betonszilárd jellem is, mert egyszerűen a vérükben van, hogy addig kell enni, amíg van mit. Próbáljatok valami kompromisszumot találni! Szóból ért az ember, és ha higgadtan megbeszélitek az ügyet, talán dűlőre juttok.