Idővel lenyugszik és kevésbé fog rágcsálni dolgokat? Lehet tenni ez ellen valamit hogy, nap közben mikor ne tán egyedül marad, ne tegyen kárt semmiben? Estleg a szállítójába zárjuk el? Az megoldás lenne?

Az elzárás csak tüneti kezelés, az okot nem szünteti meg, én csak végső esetben használnám. Egy kicsi dobozban tartózkodni egész nap nem nagy öröm.

Persze, megfelelő bánásmód mellett idővel higgadni fog, hiszen még kölyök, és jó eséllyel később nyugodtan végig fogja bóbiskolni a napot.

4 napja van nálatok, még ideje sem volt megszokni az új helyét. Figyeljetek oda rá, hogy eleget mozogjon (nem csak a háztömb megkerülésére gondolok, hanem rendes rohangálós sétára, lehetőleg más kutyákkal). Egy jól lemozgatott kutya nem keres elfoglaltságot magának cipőrágás formájában.

Érdemes hozzászoktatni, hogy néha egyedül kell maradnia, mert különben később szétszedheti a lakást. Szoktasd rá, hogy ha otthon is vagy vele, az idejét töltse lehetőleg a kosarában, ne kísérgessen téged a lakásban, hanem csak akkor menjen hozzád, ha te magad hívod.

Ha nagyon rág, adjatok neki strapabíró, bőrből préselt műcsontot vagy főtt (!) velős csontot, hogy azt csócsálgassa, ne a szőnyegeket.

AZ ajtókaparással ezek szerint elérte a célját, bejutott az ágyadba. :) Máris ugráltat.

Hozzá kell szoknia, hogy néha bizony egyedül kell lenni. Ha gondolod, vidd be a fekhelyét a szobába, aztán fokozatosan ki az előszobába. Vagy egyszer rá kell szánni az időt, kicsukni az előszobába, füldugókat bedugni és hagyni, hadd hallgasson el. Nem fog egész éjjel nyüszögni és kaparászni, max. egy óráig fogja bírni szerintem. De olyan ne legyen, hogy "na jó, most az egyszer feljöhetsz az ágyra", hanem ha "nem", akkor soha.

Fontos, hogy megszokja az egyedüllétet. Ha zavar, hogy a lakásban utánad mászkál, tanítsd meg neki a "helyedre" és "marad" parancsokat. (Jó, ha nem büntetésnek fogja fel, ha a kosarába küldöd, hanem a mindennapi élet velejárójának.) Először csak fél percre hagyd ott, aztán mindig kicsit tovább, és a vége mindig egy nagy dicséret legyen.

Ha elmész hazulról és közben rongál, akkor csináld végig a következő kúrát. Veszed a kabátod, kimész, bezárod az ajtót. Ha őrjöngeni kezd, kivárod, hogy egy pillanatra csendben maradjon és akkor visszamész, rá sem nézel a kutyára (!!!!) észre sem veszed, nem is szólsz hozzá 5 percig. Leülsz, ücsörögsz kicsit, aztán megint elmész. Ezúttal kicsit tovább maradsz, és ahányszor visszajössz, SOHA nem állsz le üdvözölni a kutyát. (Ez egyébként általános érvényű szabály. Hazaérkezés után 5 percig ne vegyél róla tudomást, vagy míg le nem higgadt, akárhogy ugrál és nyifog.) Remélhetőleg felfogja, hogy nem tűnsz el az ismeretlenben, hanem előbb-utóbb hazajössz, és hiába nyüszög, attól nem érsz haza korábban.

Olvass Jan Fennell és Cesar Millan könyveket, nagyon jó dolgokat mondanak.

Akkor érvényes ez az 5 perces szabály, ha "újraegyesül a falka", vagyis elválás után találkoztok. Ez az elválás lehet egy fél napos távollét, és lehet az is, hogy kimész a fürdőszobába, némelyik kutya már akkor hűhót csap körülötted, miután visszaérsz. Ugyanúgy ne végy róla tudomást, míg meg nem nyugszik.

A szobatisztaságról: ha jelez az ajtónál és ugrál, amikor ki kell mennie, aztán kétségbeesésében a lábtörlőre, vagyis a pisilőhelyhez aránylag legközelebbi pontra pisil, akkor ő szobatiszta, csak te nem voltál elég szemfüles. :) Szerencsétlen nem tudja bármeddig visszatartani, félig még kölyök. Milyen gyakran jársz le vele? Lehet, hogy sűríteni kéne az időközöket. Idősebb korában majd jó eséllyel kibír 6-7 órát a lakásban pisi nélkül, de most még nem tudja visszatartani max. 2-3 óránál tovább.

Ha látod, hogy jelez, azonnal ugorj, dicsérd meg és vidd le.

Ha az ágyban alvás téged nem zavar, akkor oké. Viszont a bohóckodást ne hagyd. Az ágy alvásra való, nem játszótér. Ha elkezd arénázni, azonnal rakd le egy határozott "Nem!" kíséretében. Majd ha megnyugodott, visszajöhet. Az ágy a tied, és ezt nem árt, ha a kutya is megtanulja. Hasznos, ha mindig Te fekszel le először, és csak akkor ugorhat fel ő, ha Te megengeded. Jót tesz a tekintélyednek.

:D:D Ja, a zsebkendős probléma miatt érdemes megtanítani neki az "ereszd" parancsot. Nagyon hasznos dolog. Úgy a legkönnyebb tanítani, hogy mikor játszotok és odahozza a játékát, fél kezeddel az orra elé tartasz egy jutalomfalatot. Remélhetőleg kiköpi, ami a szájában van, ekkor mondod neki, hogy "ereszd" vagy "kérem". Ha nagyon nem akarja odaadni és cserére sem hajlandó, akkor ha két oldalt megnyomod a pofáját a rágóizmoknál, akkor kinyílik az állkapcsa és el tudod venni tőle, ami a szájában van.

Azért, hogy ne egyen fel mindent az utcáról, egy megoldás, ha készenlétben tartasz egy darab virslit, és ha közeledtek egy zsebkendőhöz, eltereled vele a figyelmét. De azt is szokták mondani, hogy ha felvett valamit, fogkrémet kell nyomni a szájába, annak annyira utálják az ízét, hogy kiköpi. Esetleg előre elhelyezhetsz pár fogkrémes zsebkendőt a sétaútvonalon, hogy elmenjen a kedve a guberálástól, de ennyire talán nem súlyos a helyzet. :)

Örülök, hogy haladtok! Jó kutyázást!