Nem szégyen, ha az ember a régi kutyájával nem foglakozik/zott, de az újjal, amilyen fajtára vágyott, azzal folyton?

Lehet, hogy tényleg ennyire gonosz, és csak az egyikkel kivételezik, na az tényleg szégyen!

A másik lehetőség: Van három kutyám. Egy 11 éves, egy 5 éves és egy 10 hónapos. Melyikkel foglalkozok a legtöbbet? A 10 hónapossal. És nem kib*szásból, hanem azért, mert most ő van abban az életszakaszban, hogy tanulnia kell. Az öreg nem igényli ezt, idősödik, már sétálni sem akar jönni, jobb neki heverészni. Az 5 évesnek már benőtt a feje lágya, szeret rohanni, feladatokat megoldani, de már nem játszik úgy, mint egy kölyök. Egy külső szemlélőnek ez kb úgy jön le, mintha nem érdekelne az idős kutya pedig ez nagyon nincs így.

El nem tudom képzelni, hogy ha lenne két kutyám, akkor az egyikre csak legyintsek.

Olyan lehet, hogy a régit nem neveltem, de az újnál már megjön hozzá a kedvem de akkor a régit is simán bevonom.

Illetve azt, hogy egyik kutya "dolgozik", a másik családi kedvenc de az alapvető törödést, tanítást mindkettő megkapja.

ha egyszerre élnek, akkor furcsa,

1

bár nekünk mot 3 éves és 16 éves kutyánk van. A 16 éves olyan, mint egy 90 éves néni. Neki egészen másra van szüksége, mint a kamasznak.

2

az egymás utáni kutyáimmal is egyre többet törődök, mert mindig tanulok valamit, és egyre közelebb kerülnek hozzám