Nektek volt már olyan hogy kutya támadt rátok esetleg meg is harapott?

Támadni támadtak elégszer, vidéki gyerek vagyok. :)

Harapni egyetlen egyszer próbált, de csak karcolások lettek belőle; ott én is hibás voltam: álldogáltunk valami ünnepségen (nem emlékszem már mi volt) nagy tömegben, valahogy mellém keveredett valaki németjuhásszal. Nem figyeltem, ráléptem az eb farkára, az meg reakcióként rákapott a vádlimra.

És be van oltva rendszeresen a nagyi kutyája? (Pl. veszettség ellen)

Ne haragudj a triviális kérdésért, de Magyarország területi közül jó pár olyan hely akad ahol a kutya úgy éli le az életét, hogy soha nem találkozik állatorvossal.

Ha a válasz nemleges akkor minél előbb galoppozzál el a saját orvosodhoz.

Igen. Kiskoromban az akkori kutyusunk megkapta a kezem, mert már öreg volt, és nem ismert meg.

Másik eset: Tavaly vonaton kérdezés nélkül megsimogattam egy kutyát, és ő is megharapta a kezem. Jó nagy hülye voltam, azóta nem simogatok idegen kutyákat kérdezés nélkül.

Engem véletlenül harapott meg egyszer a saját kutyám, mert ő pórázon volt, és nekünk jött egy másik kutya, és ahogy próbáltam szétszedni őket a combomba kapott. Én meg fájdalmamban felkiáltottam, erre szegénynek leesett...

A harc után nem győzött törleszkedni meg "bocsánatot kérni"...

Csak sunnyogott, kullogott szegény:(

Máskor egy vizsla szökött el valahonnan, és miközben kerestem a gazdáját, a faluszélen lakó erdésztől akartam megkérdezni, hátha egy vadászé, de ott kb. 10 nem is emlékszem, milyen fajta kutya ugatott a kerítés mögül...

Akkor gondoltam mindegy, megyek tovább.

Erre az út túloldaláról egy hatalmas, vegyes falka üldözőbe vett minket.

Egyáltalán nem félek a kutyáktól, de itt halálfélelmem volt.

Úgy futottam, mint még soha.

Egy szerencsém volt, hogy egy rozoga kis hídon át tudtam imádkozni a vizslát, a többi kutya viszont nem mert utánunk jönni...

Meg olyan volt, hogy sétáltattam, és két 30-40 kilós kan elkezdte tépni az akkor kb. 20 kilós kölyök szukámat.

Akkor üvöltve rohantam oda, kézzel fogtam meg és "dobtam el" az egyiket, a másikat tiszta erőből oldalba rúgtam, és ennyi elég volt, hogy elmenjen a kedvük.

De akkor nagyon megijedtem.

Pláne, hogy túlerőben voltak, ha meggondolják magukat, csak a csoda segít rajtunk.

Egyébként amit írtál, kérdező, hogy elszabadult egy nj keverék és megharapott, nekem nagyon úgy tűnik, hogy szegény kutya már kezd becsavarodnia láncon.

német juhászt, de még annak a keverékét is hatványozottan nem szabad láncon tartani, mert ez lesz a vége.

Amúgy van még egy sztorim, csak azért mondom el, hátha valakinek később hasznos lesz:

Van a közelünkben egy óriási keverék kutya, akit mindig kizár a gazdája az utcára (mert egy idióta). Ez a kutya, Benji viszont elég morgós.

Még nem láttam, hogy megtámadott volna valakit, de azon az útvonalon megy minden szatyros nénike meg uzsonnás táskás kisgyerek a volánhoz...

Engem is meg szokott morogni a kedves Benji, de nem nézek a szemébe, lassan elhaladok előtte és kész.

De azért nem kellemes.

Egyszer viszont iszonyú boldogan mentem haza, de tényleg euforikus állapotban, az sem érdekelt volna, ha benji leharapja a lábam.:D

Még oda is köszöntem neki kedvesen.

Benji erre hátlis morgós dögből átváltott csaholó, mosolygó, vidám kutyára, odajött hozzám törleszkedni, hívott játszani,...

Nagyon durva, hogy kicserélték!

És mindez csak azért, mert más hangulatot érzett rajtam.

Azóta ha kint van, őt is elviszem magammal az erdőbe, ha sétáltatom a kutyáimat és iszonyú hálás érte, az egész alaptermészete olyan kivirult virgonc kiskutya lett.:)

Ja, hogy te vagy az az i.ióta...

Már értem.

Nem hazudtam, nem is értem, melyik sztori ennyire nem hihető.

Gondolom, hogy ledobtam az egyik nagy kutyát a sajátomról...

Majd ha a tiedet támadja meg egy, megtudod, hogy ilyenkor rövid időre az ember ereje megsokszorozódik, hála a szimpatikus beidegzésnek.

Leáll az emésztés és egyéb vegetatív beidegzésű folyamatok (ezért lesz pl. habos, sűrű az ember nyála) és sokkal több oxigén és glükóz jut az izomzatodba (hogy veszély esetén gyorsabban menekülj vagy hatékonyabban védekezz.)

Nincs ebben semmi különleges.

Ugyanezért gondolják meg a természetben háromszor is a hímek, hogy szembe mennek-e egy anyanősténnyel, hiába kisebb az náluk, sokkal elszántabban küzd a kölykéért.

(Emberek pedig a gyerekükért, én pedig abban a helyzetben a kutyámért.)

Mellesleg jó nagy bunkó vagy, hogy egy köszönömöt sem tudsz bepötyögni, pedig jópáran válaszoltak és időt szántak rád ismeretlenül is.

Semmi baj, az ilyeneket rendszeresen meg szokták harapni a kutyák.:)