Más is ilyen tutyimutyi a kutyájával vagy csak az én párom?

Apámat nagyon jó apának tartom.

Egy éve hozzájuk került a kutyánk (öleb), azóta ő a kiskirály, apám épphogy a popsiját nem nyalja ki. Napi többszöri etetés, ha kaját koldul, akkor kap is, stb.

Azt mondom, hogy van némi párhuzam aközött, hogy nekem jó apám volt, illetve a kutya túlbabusgatása között.

Annyiból jár csak tévúton, hogy emberként kezeli a kutyát, nem kutyaként, így néha olyat tesz, ami egy gyereknek jó lenn, de a kutya személyiségének inkább káros (pl. nem érti meg, hogy ha a kutya megijed, akkor nem szabad babusgatni, mert az rögzíti a rossz viselkedésformát, nem pedig megnyugtatja a kutyát - ez ugye egy kisgyereknél fordítva működne).

Napi négy az borzasztóan sok. Nem csodálom, hogy már semmit nem eszik meg. Talán nem éhes...

Most itt sokan a napi négyszeri etetésen akadtunk fenn, de amúgy valóban nem normális ez a rajongás. A tutyimutyi erre nem a legjobb kifejezés, ez szenvedély. A sógornőm pont ilyen a macskáival. Azok is már annyira válogatnak ,hogy semmi nem tetszik már nekik. Nem beszélve arról ,hogy az agyamra megy vele.

Ettől miért tutyimutyi?

Elkényezteti a kutyáját, ennyi.

Napi 1x kell adni enni a felnőtt kutyának, majd el fog hízni.

A kutya meg azért válogat, mert tudja, megteheti.