Miért ilyen elkeserítőek a kutya-ellenesek?

Peches vagy, ha ennyi negatív élményed van már a kölyökkel.

Nálunk nincs ilyesmi. Lakótelep és a legtöbb kutyás odafigyel, hogy bokor, virág ne legyen lepisilve.Ablak alá lehetőleg nem viszik a kutyáikat piszkolni, stb. Új kutyás általában addig még véletlenül sem engedi el pórázt, amíg le nem tisztázza, kivel lehet, kivel nem haverkodnia a kicsinek.

Szia!

Hát igen nagyon dühítő tud lenni, de majd hozzászoksz :). Nekem 7 éves a kutyám, így én már nem nem veszem fel a negatív kritikát. Eleinte zavart, sőt leálltam veszekedni, és nagyon mellreszívtam. Hozzáteszem én is mindig felszedem a kakit, de nekem a szimpla sétáltatás miatt is szóltak be. De most már nem is foglalkozok az ilyenekkel, sőt csak rámosolygok, vagy úgy teszek mintha meg sem hallottam volna. Nem kell az ilyenekkel foglalkozni, mert csak feleslegesen idegesíted magad.

Nekem ilyesmikért sosem szólnak be.

Pisi-kaki: én is felszedem, ha valaki beszólna, megkérdezném, hogy mégis mit csináljak? Domestos-szal mossam le a füvet?

Idegenre felugrál: na ezt viszont nem szabad nekik.

Rám felugrálhatnak, mert szeretem és megengedem, de a kulturált kutyatartás része, hogy másokat nem zavarok.

Persze, ha "baleset" történne, akkor sűrű bocsánatkérések közepette hajlonganék egy sort...

Viszont most került hozzám egy kis ideiglenes kölyök, elképesztően cuki kis pelyheske...

Ő, meg a 8 kilós szintén nagy gyerek-kedvenc keverékecském póráz nélkül voltak, mert már kiértünk arra a részre, ahol el szoktam engedni a kutyákat - de a nagyobbakat csak kicsit később...

A közelben volt két gyerek meg az apjuk.

A kölyök meg a kicsi mentek ismerkedni, a gyerekek meg elkezdtek ordibálni!:O (megjegyzem két fiú, egyikük már 10 év körüli.)

Az apjuk meg nem hogy elmagyarázta volna nekik, hogy nincs mitől félni, és hogy mekkora buli kutyát simogatni (mert hogy a kutyáimon látszott, hogy nem lenne ellenükre a kényeztetés:D), nem szólt egy szót sem.

Én közben odakiáltottam, hogy ne féljenek, csak barátkozni mennek, és nyugodtan simogassák meg őket, mert nagyon szelídek...

Semmi reakció, a gyerekek továbbra is tömörülnek az apjuk körül és húzódtak el az ezerrel csóváló Fülcsike elől.

és én ezen vagyok kibukva.

Mert oké, van egy határ, ameddig a kutyásnak kell figyelni, hogy ne zavarjon másokat. De azért van az is, amikor meg a környezet már annyira irreális elvárásokat támaszt,... Én rettegek a pókoktól.

De tényleg, fóbiásan. Mégis ha vendégségben vagyok, uralkodok magamon, ha meglátok egyet a sarokban.

Ráadásul tudom, milyen a fóbiás reakció, mert van olyan is, és azt tiszteletben kell tartani.

De amikor látom valakin, hogy azt sem tudja, mit miért csinál, csak azért megy a "hiszti", mert a szülők marhák, akkor azért sem fogom buzgón behívni a kutyáimat.

(Persze más, amikor egy felnőtt férfi elkezdte kővel dobálni őket... köztük a KÁJ-t, aki végtelenül szelíd, de azért ott kicsit besz.rtam, hogy ki ne hozza a sodrából, szóval akkor iparkodtam behívni a kiscicáim...)

De milyen generációt nevelnek ki a mai aberrált felnőttek!?

Rengeteg, és egyre több ilyen szülőt látok, aki szabályosan arra neveli a gyerekét, hogy minden kutyától feltétlenül félni kell...

"Az én időmben" - pedig nem vagyok olyan öreg - nap közben "ridegtartáson voltunk", a környék gyerekei összegyűltek, bringáztunk, fára másztunk, bunkert építettünk, almát ettünk meg bébikukoricát meg amit a saját kertünkben találtunk...és elengedhetetlen kellék volt Celofán, vagy Félix, a falu kutyái...

(pedig Félix a lovarda dobija volt.)

Mégsem féltettek minket a szülők, mégsem ettek meg minket a kutyák,...

Csak megtanították, mit lehet és mit nem. De valahogy mi is éreztük ösztönösen, még nem szakadtunk el ennyire a valóságtól...

Nem is értem, hogy az ilyen emberek miért költöznek falura... (és kezdik feljelentgetni az addig békésen élő környéket, mert tyúkot tartanak, meg sok kutyát, még a lovardát is bezáratták, pedig mekkora jó volt már, hogy a szomszéd utcáig kellett elmenni, ha lovagolni akartál...)

Nekik sem jó, és a mi életünket is csak keserítik.

Engem szabályosan zaklattak, mert póráz nélkül bringáztam a halál engedelmes és békés kutyámmal (csak egy tigriscsíkos nj keverék, ezért nem mindenkinek bizalomgerjesztő külsejű), de az, hogy az ő neveletlen vizslájuk 2 háztömbbel előttük rohangál és ugrál fel az emberekre, az nem gáz.

És ezek az emberek gyerekestül besétáltak a kertünkbe kérdezés, csengetés nélkül, hogy elmondják, hogy félnek a kutyáinktól. A 18, 28 és az akkor 35 kilós kutyáim területére.

Nem tudhatták, hogy nincsenek otthon a kutyák.

Szerintetek h.lyék, vagy h.lyék?:)

Amúgy fel is jelentettek, mert túl sok kutyám volt - még mindig van:):). - Ebben igazuk volt, de senkinek semmi kárt nem okoztunk ezzel. Sem zajártalom, sem más egyéb szintjén. Csak kötekedni akartak.

(Biztos szúrta a szemüket, hogy kiköltöztek a rózsadombról, és a mi ótvar kertünket nézik, amit a nagypapám tervezett és kivitelezett, csak amióta meghalt, lepusztult az egész. - A másik szomszéduk fáját is kivágták, mert átlógott egy ág az ő kertjükbe! Egy idős Romániából menekült házaspár... Vili bácsi meg is siratta azt a fát.)

Aztán érdekes, az önkormányzat is csak legyintett, adtak engedélyt a 4 kutyára, és csókoltatták őket.

Annyira hosszan tudnék ilyen sztorikat mesélni...

Ez tényleg elkeserítő...

De tapasztalatból mondom, az ilyenek csak unatkoznak, vagy a feleségük/férjük/anyósuk/főnökük basáskodik felettük, és ők is basáskodni akarnak valaki felett...

A legnagyobb kiszúrás az, ha nem veszel róluk tudomást.

Én a fenti szomszédnak mosolyogva köszönök.

Közben a pokolba kívánom, de látom az arcán, hogy amikor mosolyogni lát, ő épp a pokolban érzi magát.:D