Miért kell ennyi embernek kistestű kutya? Miért nem szeretik a kiskutyások a nagykutyásokat?

Nekem most éppen egy kis és egy közepes testű kutyám van. (havanese és spániel). De ettől még tetszenek a nagytestű kutyák is, bár azt soha nem tartottam. Aki igazán szereti az állatokat, az nem tesz különbséget méret szerint a kutyák szerint. Persze vannak kedvencek, de azért a másikat sem utáljuk.

Sajnos nagyon sok ember nem azért tart kutyát, mert ez természetes, hanem mert épp ez a divat. Mint most a yorki őrület.

Nálam fontos szempont, hogy ne legyen a kutyától tiszta szőr a lakás.

Az is fontos, hogy könnyen tudjak vele mozogni. Egy német doggal kicsit macerásabb lenne bkv-n utazni...

Illetve egy kistestűnek simán tudom biztosítani a prémium minőségű tápot, egy 40-50 kilós kutyának már nem biztos, hogy havonta 20 ezerért tudnék tápot venni.

Most yorkim van, legközelebb whippetet szeretnék.

Én mindig is nagytestű kutyapárti voltam. A kutya nálam is olyan magasságban kezdődött, amihez nem kell lehajolnom, ha meg szeretném simogatni. Az első kutyám egy dorbermann volt. Nagyon szerette az egész család, hálás és ragaszkodó volt. Sokat költöttünk az etetésére, amikor kellett elvittük orvoshoz, nem szenvedett hiányt semmiben. 10 évig volt a családunk tagja. Néhány évvel később felmerült megint a gondolat, jó lenne egy új kutyus a háznál. Nagymamámat annyira megviselte az előző elvesztése, hogy kézzel lábbel tiltakozott. Így máris kiesett, hogy olyan kutyusunk legyen, amelyik kint lakik a kertben (ez előző sem volt sosem megkötve és bezárva). Ráadásul én is inkább hajlottam afelé, hogy bent lakjon a lakásban. Ide viszont anyum nem engeditt nagytestűt. Így elkezdtem keresgélni a kicsik között. Végül egy havanese mellett döntöttem, akit imádok és bár az etetése jóval kevesebbe kerül, mint az előzőnek, de egyéb másra (játékok, kozmetika) sokkal többet költünk, összességében jóval drágább tartani, mint a korábbit. Egyébként a mostani kutyusom sokkal szívesebben játszik a közepes- és nagytestű kutyákkal, mint a picikkel.

Egy kistestű kutyát sokkal könyebb kezelni. Ha nincs rendesen tanítva, még akkor sem tudja az embert elhúzni az utcán, könnyebb fegyelmezni, a városon sokkal toleránsabbak velük az emberek - egyszerűbb velük buszon és autóval utazni.

Nézd, én nem szeretem a spenótot, pedig biztos remek étel, de nem fogok spenótot enni, mert nem akarok. Aki nem szereti a nagyobb kutyákat, miért venne nagyot, mikor van kicsi is?

Amúgy az emberek azt hiszik, hogy a kicsi kutya nem is kutya, nem harap, meg nem lesznek vele gondok, csak simogatni kell és aranyos lesz meg tökéletes élete végéig. Ezért van az, hogy a legtöbb kistestű kutya ki se látszik a viselkedési problémákból. Ezek miatt pedig rendszeresen összeszólalkoznak azokkal, akik rendesen nevelik a kutyájukat (ezek általában a közepes vagy nagyobb testű kutyák gazdái), ezért nem csípik egymást sokszor. Legalábbis én így tapasztaltam.