Szerinted miként fogadna a kutyád ha hosszabb időre eltűnnél?

Nekem volt nagyinál 2 kutyám, 1 szuka és a kölyke egy kan.

Havonta 1 hétvégén, illetve nyári szünetbe tudtam velük lenni , mert 200 km-re laknak tőlünk.

Amikor a szüleim elváltak 4 évig oda se tehettem a lábamat(akkora cirkusz volt az egész válás), meg hát ugye a távolság is rátett.

Telefonon mindig kérdezősködtem felőlük hogy vannak.

Aztán a fent említett 4 év után amikor lecsillapodtak a kedélyek, elmentünk nagyiékhoz.

Sajnos már a szuka kutya(11 évesen)elpusztult 2004 karácsonyán!

Mai napig emlékszem, hogy mindig várt a kapunál mikor már az autó hangját hallotta,de akkor nem,és nem találtam az első udvaron se, reménykedtem benne, hogy a hátsó udvaron lesz a kölykével vagy elmentek valahova a kertbe kóborolni ( mert tudni illik ott összenyitott kertek vannak a szomszédokkal).

De nem volt sehol.Hátra ordítottam nekik és láttam, hogy olyan 500 méterről fut felém a kan kutya egy másik kis barna kutyával. Akkor tudatosult bennem, hogy nincs többé már.

VISZONT a kan kutya 4 év után ugyanúgy felismerte a hangomat(csak az én hívásomra jöttek fel a kertből) hallgatott rám és örült nekem mint majom a farkának. A KAPCSOLAT A LÉNYEG!

3 éves koromtól volt velem a szuka,6 éves koromtól pedig a kan.Nagyiéknál voltak a kutyák,őket látták a legtöbbet ők adtak nekik enni mindig ha én nem voltam ott!

De mégis rám hallgattak jobban és nekem örültek a legjobban.

Szerintem van valami lelki kapcsolat ember és kutya között, ezt ki merem jelenteni.

Üthetsz,verhetsz,figyelmen kívül hagyhatsz egy kutyát évekig vagy bármeddig,ne várd hogy örülni fog neked, mikor belépsz a kapun!

Valószinű a 2. hozzászólónál a kutya, felfogta, hogy a RÁTALÁLÓ a pasi ugye...magára hagyta, ezért nem örült neki 5 év múlva.

Szegény németjuhász, ez nagyon elszomorító történet!

Egyébként szerintem megismerne amennyiben olyan kapcsolat van a kutya és gazdája között. Nem tudom az én mopszom mit tenne mert 2 órát sem bír ki nélkülem. Mikor hazaérek szinte ordít. :)