Miért kell elájulni a kölyök kutyáktól és a felnőttet meg "arrébb rúgni"?

Hát ha megfigyeled, látsz egy kisgyereket, mindenki odamegy ügyülibügyülizni (én nem, nem szeretem a gyerekeket) de az 50 éves, pocakos, kopaszodó hapsihoz senki nem megy oda ugyanezzel a célzattal.

Számomra ugyanolyan édes egy kölyök és egy nagy kutyus, én mindkettőtől elolvadok, imádom a kutyákat. Nem értem, miért csinálják ezt, pláne belerúgnak??? Azt hiszem, én is azt tenném velük.

Egy kis állat az emberből ezt váltja ki. Na jóó a 99%-ukból. Én személy szerint valamiért nem annyira bírom a kölyköket mint a nagyokat.

De azért az avval nem igen találkozom hogy valaki felrúgná az öregebbet ha oda akar menni. Aki tényleg szereti az állatokat az ugyan úgy szereti mindet lényegtelen hogy fiatal vagy öreg.

Most lehet hogy hatalmas baromságot írok de mintha hallottam volna valahol hogy bennünk emberekben különös reakciót vállt ki egy kölyök látványa. Ez valami védekező reakció a részükről hogy ne bántsuk őket ami lássuk be hatásos:D Minden kölyök állat kiváltja ezt a jaaaj de cukiii reakciót a legtöbb emberből. :)

Ismerős..

Van egy ismerősöm, volt 2 nagytestű kutyája. Az egyik meghalt, a másik depressziós lett. Hoztak a megmaradt kutyu mellé egy kiskutyát. Mindenki tényleg a kiskutyával volt elfoglalva, de ez még nem minden. A kedves "gazdik" a kiskutyának mindent megengedtek, nem volt baj, hogy sáros lábbal bemegy a lakásba, mert "milyen cuki", meg az se baj, ha a drága virágokat szétrongálja, mert még kölyök, bár nevelgették néha-néha..De ha a nagykutya a vihartól való félelemben kaparja az ajtót, akkor kiabálnak vele, ráütnek, ha netalántán véletlenül rálép egy virágra, akkor is ugyanez, és ami a legrosszabb, a nagytestű felnőtt kutyának nem engedték, hogy ő legyen a falkavezér,hanem a kistestű kölyök kutya.

Hogy ezt hogy értem? Ha a kiskutya elkezdte idegesíteni a nagyot, természetes módon a nagy odakapott (semmi sérülés nem történt), hogy megmutassa, ki a főnök. Ekkor a gazdi, ahelyett, hogy hagyta volna, hogy elrendezzék egymás között, megverte és leordította a nagyot, hogy hát mégis ezt hogy képzeli. A régen boldogan szaladgáló, bohóc, vicces, aranyos nagykutyából mára egy cikkcakkos fülű-farkú (a kiskutya szétrágta a fülét-farkát, és ő nem mert semmit se csinálni, mert félt a gazditól), megtört, élni nem nagyon akaró kutya lett belőle..

Pedig régen imádták a családban a nagykutyát is, de amióta bejött a kicsi, azóta keveset foglalkoznak vele. Néha-néha egy kis simi, meg naponta kap kaját, és ennyi..

De erről a családról tudnék még mesélni,mind állattartás szempontjából, mind a természetükről, de így is hosszú lett:D