Állat menhely kérdés?

Szia mi március 10-én hoztuk el a kiskutyánkat egy állatotthonból. Boldogan mentem be, de hazafelé egész úton rázott a zokogás. Párom, aki abszolút de nem egy sírós még neki is könnyes volt a szeme. Habár állatotthon és nem menhely, attól függetlenül egy pokol. Akkor volt etetés,10 nagytestű kutya kb annyi kaját kapott mint ami kettőnek kellett volna. Az evett aki gyorsabb volt. Iszonyat pici helyeken voltak összezsúfolva a kutyák.

Mi egy 3 hónapos kan kutyust hoztunk el, a világ legjobb döntése volt, olyan hálás és imádnivaló, sajnos biztos rengeteget bántották, mert eleinte mindig maga alá pisilt és félt, de szépn lassan kiheverte és ma már nem csinál ilyet. Imádjuk, hatalmas a kert nagyon jól elvan a másik idősebb kutyusunkkal. Értelmes és barátságos, én csak javasolni tudom, hogy aki kutyust szeretne vegyen magához ilyen helyről.

Van egy menhelyim és 4 nem menhelyi kutyám.

Én nem általánosítanék, hogy a menhelyiek hálásabbak.

Ez kb. ugyanaz, mintha azt mondanám, sokkal jobb örökbefogadni gyereket, mint saját gyereket nevelni, mert az örökbefogadott hálásabb lesz. Én sajnos inkább azt tapasztaltam, hogy a gazda hiánya a kutyának ugyanolyan behozhatatlan hátrány egész életére nézve, mint a gyereknek a szülő hiánya. Ha talál is később valakit, aki befogadja, sérült lesz egész életében. Nálunk ordít a különbség a menhelyi és a nem menhelyiek között. A menhelyim egyáltalán nem hálás, csak tök jól el van nélkülem. Talán ha nem menhelyen születik, hanem emberek közé, és a szocializációs időszakban elég ember lett volna hozzá közel, talán akkor ragaszkodna ő is hozzám. De így ő csak egy kis különc, aki éli a maga kis életét és sose fog belehalni a bánatba, ha én nem leszek. A többiek egész életükben gyászolnának. De ugyanígy találhattam volna ragaszkodó kutyust menhelyen is, de az tuti, hogy a ragaszkodó kutyákat valaki előttem már megszocializálta egész pici korukban. Akiket nem, azok sosem lesznek olyanok, mint a normál körülmények közt nevelkedtek.