A Malinois (belga juhász) "megfelelő" kutya a számomra? Részleteket lásd a leírásban:
Párommal falura költözünk jövő nyár elejére és babát is tervezünk. Fontos, hogy a kutya szeresse a gyerekeket, és ne támadjon rá a tyúkokra az udvarban. Jó, ha jelez, amikor idegen közeledik a házhoz. Volt már kutyám (városban, de kertesházban nőttem fel), és szeretném, ha szófogadó, könnyen tanítható kutyám lenne, habár ez a fajta kicsit későn érő, de ez nem probléma. Mi a véleményetek? Tud valaki ajánlani jó tenyésztőt? Mennyibe kerül egy ilyen kutyus? (Nem baj, ha magasabb árat mondtok, csak tájékozódnék.)
Kérlek, ne ajánljátok, hogy keveréket vegyek. Szeretem a kutyákat, de a keverékeknél nem tudom meghatározni, hogy vajon milyen lesz a természete. Honnan tudnánk hogy egy pitbull-skót juhász-vizsla keverék vajon szereti-e majd a gyerekeket? Illetve a skót juhászt hosszú szőre miatt vetettem el - már volt, de gyerek mellett nem hiszem, hogy a fésülésre sok időm maradna. A rövidszőrű skót juhászt pedig elég nehéz beszerezni itthon.
Köszi mindenkinek!
válasza:Mennyit tudnátok egy gyerek mellett foglalkozni vele? Ennek a kutyának nagyon magas a mozgásigénye és nem csak fizikailag de szellemileg is fárasztani kell. Munka kutya. Imád dolgozni. Az ára tenyésztőtől szerintem olyan 150 ezertől a csillagos égig. A gyerekekhez való viszonya nagyban függ a neveléstől , szerintem jól kijön a gyerekkel de ez azért egyed függő is.
Tényleg nem tudom hogy merjem e azt mondani hogy jó lesz nektek egy gyerek mellé ha más fajta fésülése már gondot okozna és ezt ne sértésnek vedd , teljesen érthető csak akkor kevésbé pörgősebb kutyát válasszatok. Egy csecsemő mellett aligha lesz kedvetek , erőtök egy ilyen pörgős kutyához.
válasza:Ha ezt meg kell kérdezned, akkor nem. A mali kőkemény munkakutya, nem az a gyerekekkel aranyoskodós, kertben alvós fajta.
Keverékből meg amúgy felnőttet kell örökbefogadni gyerek mellé, akkor már nem lutri a jelleme, pontosan tudni, hogy őrzi-e a házat, milyen a gyerekekkel, lehet tesztelni csirkére, nem gáz. De ha meg mindenképpen fajtatisztát szeretnél, akkor felejtsd el a munkakutyákat, vegyél egy goldent, vagy berni pásztort, magyar vizslát, vagy valami kisebbet (nyilván nem akármelyiket, hanem amelyiknek tudod biztosítani a megfelelő mennyiségű és minőségű nevelést, foglalkozást), neveld és tartsd rendesen, és ha szerencséd van, szeretni is fogja a gyerekeket, nem csak eltűrni (ez ugyanis soha nem függ 100%-ban a fajtától, minden kutya egyedi jellem, ezért javasoltam inkább egy felnőtt kutya örökbefogadását, akár fajtamentőktől is).
Skót juhászt meg amúgy én nem ajánlanék, túlságosan kiskirálylányok meg királyfiak azok a nyúzáshoz, inkább valami strapabíróbb kutya kéne nektek. De nem mali, mert az keresztben lenyel téged is meg a gyerekeket is, és ha szerencséd van, akkor csak képletesen.
A tyúkozásról meg nagyon egyszerű leszoktatni, az első percben elnagyarázod neki, hogy a tyúk tabu, és attól kezdve mindig, amikor csak sandán néz rájuk, és nem fogja bántani őket. Persze előny, ha nem terriert veszel.
Tehát kezdjük előről: mihez gondoltál kezdeni a kutyával, mennyit sétáltatnád, milyen foglalkozást tudnál neki biztosítani, mennyire értesz a kutyaneveléshez (a volt már kutyámon túl)?
válasza: válasza: válasza:Egy mali arra van tenyésztve, szelektálva, hogy a munkabírása nagyon magas legyen. Ami azt jelenti, hogyha nincs vele megfelelően foglalkozva, akkor elég könnyen elborul az agya, mert ő az akit fizikailag képtelenség, szellemileg pedig nagyon nehéz lefárasztani. A felgyülemlett energiáit pedig le fogja vezetni, az hogy ezt milyen módon teszi, az a temperamentumától függ.
Az, hogy a gyerekeket szereti e igazából neveltetés kérdése, ha a gyerekhez szokott, akkor szeretni fogja őket. Ez tőletek függ teljes mértékben. Nincs olyan, hogy egy tipikus fajta nem bírja a gyerekeket, ez mind szoktatás kérdése.
Szóval a leírtak alapján, mivel nem a kutya igényeinek kielégítésére fektetted a hangsúlyt, azt javasolnám hogy nézz egy kevésbé energikus, munkamániás kutya felé, mert a malinoist arra "találták ki", hogy sportolj, munkakutyázz vele, nem hiába a legtöbb hadseregben lévő kutya az malinois.
Tenyésztőt tudok, aki jó, náluk kb 80-100 körül kezdődik az ára amennyire én tudom. De mint mondtam, szerintem nektek nem való.
válasza:gondolkodj komám!!:)
a malinois ,pont olyan,mintha a leendő babátok mellé kapnál két tini lánygyereket ( BORZASZTÓÓÓÓÓÓÓÓ, legalábbis akinek van az tudja :),szóval,ha nem,vagy keveset foglalkozol vele, a fejedre nő, ha meg sokat ,NA AKKOR IS:)
vajon milyen fajtájú kutyát használnak a terrorista elhárító egységek, vagy a FÓKÁK,esetleg a Delta Force, vagy na adj isten a TEK?? bizony -bizony malinoist !!!
vajon miért ???
na ,és te : "Fontos, hogy a kutya szeresse a gyerekeket, és ne támadjon rá a tyúkokra az udvarban. Jó, ha jelez, amikor idegen közeledik a házhoz. Volt már kutyám ,( ez azért már valami), és szeretném, ha szófogadó, könnyen tanítható kutyám lenne ".na a malinois NEM ILYEN !
a malinois olyan mint egy brutál sportautó, autómatika nélkül !!!
csak az tudja megfelelően kezelni ,aki mestere a vezetésnek:)te ?? az vagy ??
Köszönöm mindenkinek a válaszokat. :) Nagyon erős érveket kaptam ellene.
A "volt már kutyám", annyit tesz, hogy eddig három kutyánk volt, ebből az egyiket - egy skót juhász - én neveltem fel és meg. 12 évesen kaptam, azzal a kitétellel, hogy "de csak a Te dolgod lesz. 13 évig éltünk együtt, és nagyon jól nevelt kan kutyus volt, imádta az idő közben megszületett öcsémet is, de a fésülésre, habár mindig fésültem, nehezen szántam rá magamat. A saját hajamat is utálom fésülni, hát még ennyit. :) Persze ebbe nem gondoltam bele, amikor őt választottam. Kiállításra is vittem párszor, de alapvetően a játszótársam volt. Szerintem tök ideális kutya, habár a rövid szőrű változatát inkább nekem találtam ki.
Előtte egy Bobtailünk és egy Gordon Szetterünk volt. A Bobtail úgy került hozzánk, hogy egy ismerősünk halála után nem tudtak mit csinálni vele. Őt kevésbé nevelték meg, ugyanakkor nagyon játékos volt és szintén imádta a gyerekeket. Ja, és mindig rövidre nyírtuk a bundáját :) Ő még 5 évig volt velünk. A Gordon Szettert anyukámé volt... Tehát már amikor megszülettem 7 éves volt. Benne élt a vadászösztön és furcsa, de a fiatalkori emlékeim egyike, amikor megjelent egy vadkacsával a szájában, miután elszaladt a Velencei tónál. :) Na, ő aztán energikus kutyus volt, de anyunak sosem esett nehezére napi több órát foglalkozni vele, ezért hát azt gondoltam, hogy nekem is jutna időm rá akár egy baba mellett is.
A belga juhász úgy jutott eszembe, hogy a nagymamámnál volt ilyen kutya, pontosabban Tervueren. 10 éves voltam, amikor elpusztult szegény, de ő egy nagyon okos kutya volt, és mindent eltűrt - úgy értem hogy 3-4 éves korunkban hugommal nem egyszer csimpaszkodhattunk a bundájába, és általában úgy kezelte, hogy arrébb ment és hozott egy labdát, hogy inkább játszunk vele. :)))
No, de kezd hosszúra nyúlni a leírás. A lényeg, hogy valószínűleg úgy időzítem majd a baba-kutya vásárlást, hogy vagy előbb veszek kutyust és mire a baba megszületik, már megnevelem, vagy megvárom milyen egyáltalán egy újszülöttel az élet. Egyébként nagyon energikus család vagyunk, rendszeresen járunk biciklizni és erdei túrákat is gyakran teszünk. Én naponta kocogok, persze terhesen ez nyilván kimarad az ember életéből.:)
Valójában a Labrador, amire mindig visszatérek, mint ideális választás, csak körbenézek, hogy melyik az, amelyik nem tömegkutya. Az Újfundlandi és a Bernáthegyi eltartása elég sok kaját jelent. :)
Jaj, ne haragudj akumi, pont a Te kérdéseidre nem válaszoltam. Szerencsére a munkám igen rugalmas időbeosztású, így aktívan tudnék a kutyára fordítani napi 2-3 órát, illetve biztosan elvinném magammal kocogni. A collieval is foglalkoztam ennyit, akkor iskola mellett.
Egyébként a nagyim Tervuerenének ott volt a kert és nem emlékszem, hogy többet akart volna mozogni vagy játszani. Mi heti 4x kb. átmentünk nagyimhoz mert ő vitt haza minket a suliból és azon kívül, hogy a kutyus velünk játszott kb. egy órát és nagyim elvitte 3x félórát sétálni, igazából megoldotta magának a mozgás részét.
Én, ha kocogtam, kirándultam, akkor mindig jött, futott mellettem Abisko (a skót juhász). Mikor hazaértem már a kapuban várt, hogy menjünk. :) Ha házit írtam, mellémkuporodott. Ha vendég jött a házhoz, mindig figyelt, hogy vajon ki az, és ha én nem bizalommal fogadtam akkor közénk állt. Persze akkor is távolságtartó volt az "idegenekkel", ha ritkán látogató családtagokról volt szó, de sose féltékenykedett. Szóval a Collie számomra csupa pozitív élményt nyújtott, de szeretném, ha az emlékeimben ő maradna meg, mint A skót juhász.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!