Egyszer végleg elalszik?

Ne ütögesd, nem kő ő. Simogasd, arra is felébred, viseld iránta türelemmel!

Az én kutyám két évvel azelőtt kezdett nagyon sokat aludni, keveset mozogni, míg el nem hunyt februárban a kandallónk előtt. :( Egy évvel előtte meg már csak a nagyon hangos szavakat, dolgokat hallotta meg. Szóval foglalkozz vele többet, vidáman(!), az is képes kitolni az élethosszát hónapokkal! De ha fárad, hagyd pihenni.

Ne haragudj, félreolvastalak. :)

Hát az enyém közepesnél nagyobb termetű kan volt (staffordshire terrier), 14 éves és 2 hónapos volt, amikor elpusztult.

Nagyon nehezen dolgozom fel a mai napig az elvesztését, Néha még ma is könnybe lábad a szemem, ha rá gondolok. Nem akartam elhinni, hogy elment. 3 hónappal a halála előtt ugyanígy le volt gyengülve, nem bírt felkelni napokig, de felépült, megerősödött azóta, ha lehet így mondani öreg létére. Így reggel még elvittem az állatorvoshoz, mert megint nagyon le volt gyengülve, de akkor nem gondoltam semmi rosszra. Kapott vitaminokat, immunerősítőket. Még felüldögélt kétszer nagy nehezen. Hazatérve lefektettem a kandalló elé és betakartam két jó meleg pléddel, mert alacsony volt a testhőmérséklete, állatorvos mérte.

Aztán az ebéd után visszatérve hozzá, letérdeltem mellé a földre, elkezdtem simogatni, akkor vettem észre, hogy a szeme élettelenül mered a semmibe. Nem kívánom senkinek. Szép élete és szép halála volt. Jövőre szeretnék egy másik csahos társat, 12 éves voltam, amikor megszületett nálunk, egyszóval együtt nőttünk fel. Nagyon hozzászoktam, hogy minden élethelyzetben velem volt, együtt is sportoltunk fiatalkorában.

Ha ő elmegy, legyen melletted a barátod/barátnőd és a család, így valamivel könnyebb lesz feldolgozni, ha már nagyon a társad a kutya.

ma 14:56

:(